Légminőség-javító berendezés

Tegnap éppen úton voltam, mikor a Deák téren felfigyeltem egy különös jelenetre. Két fatörzs (tudjátok, olyan mozdulatlan életformák amelyek ágaira kék szalagot akasztanak) éppen szívatott egy szerencsétlen turistát, kezdve az angolul-nemtudásukkal, folytatva a flegma beszélgetésükkel és arról nem is beszélve, hogy szerintem picit át is akarták dobni a palánkon azt a szegény turistát.

Tény: a BKV-ellenőr az egyik leghaszontalanabb munkakör. Nem dolgoznak hatékonyan (biztos mindenki ismer valakit, aki hallott már olyat, hogy lejárt bérlettel is utazott), bunkók, rontják az utazás amúgy sem túlzottan magas színvonalát, és ahhoz képest, hogy mennyibe kerülne egy kódkártyás-rendszer, »ugye«, de hát akkor bizonyára nem lehetne ötszáz embert alkalmazni, csak százötvenet. Mielőtt még nagyon belemennék az általánosításba, nagyon sok szimpatikus ellenőrt láttam már, például egy idős bácsit, akit eddig már három nyelven hallottam folyékonyan beszélni az anyanyelvén kívül. De valljuk be, az ellenőrök nagyobb hányada totális pénzkidobás.

A Deák térre pedig kötelezően olyan ellenőröket kellene rakni, akik tudnak legalább két nyelven. Ébredjek fel, igaz? Pedig a turista nem arra fog emlékezni, hogy milyen szép volt a Lánchíd, meg hogy a reptéren milyen kedvesen mosolygott a sztyui és hogy a Váci utcában milyen aranyos volt a hölgy, akitől az ötezres kávét vették. A turista arra fog emlékezni, hogy bejön, totál káosz a tömegközlekedés, mert azt sem tudja merre menjen, és még valami tuskó nyaggatja is, hogy az éppen most lukasztott jegye nem érvényes.

Na, ez a turista nem azt fogja mondogatni, hogy milyen király ország ez.