A mai kulturálódást a Madách Színházban, Webber újabb hatalmas darabja, Az Operaház fantomja támogatta. Furcsa, de már az első néhány percben azonnal megfogott.
A színdarab természetesen egy szerelmi drámát mesél (és énekel): főhősei egy torz arcú zseni és egy gyönyörű színészlány. A fantomnak nevezett alak a föld alatt és az operaház díszletei mögött élő zenész, feltaláló, építész, akivel csúf játékot űzött az anyatermészet. Sokan szellemnek tartják, folyamatosan rettegésben tartja a színház dolgozóit durranásokkal, a díszlet megváltoztatásával, zongorajátékokkal. Éjjelente az egyik színészlányt a szobája fala mögé bújva tanítja énekelni, eközben halálosan beleszeret. Amikor megjelenik a lány gyermekkori szerelme, a fantom a földalatti rejtekhelyére viszi szíve választottját, hogy örökre vele lehessen. Ekkor azonban a lány meglátja az arcát, és elfogja a rettegés. Elengedi őt, de a történetnek ezzel nincsen vége.
A befejezés elsőre nem esett le, aztán hazafelé sétálgatva összeraktam magamban a képet (ami persze lehet, hogy nem is igazán úgy van, ahogyan én gondolom, ki tudja). Nagyon szép előadás volt, minden percét élveztem, habár az emelet nem éppen a legkényelmesebb hely a Madáchban.
Mefi hozzászólásai
Bluesky és a Twitter X-odus: így indult meg a tömeg a kék ég felé
"majd meglátjuk tíz év múlva :D"
Japán élménybeszámoló és egy háttérben meghúzódó kínai-szál
"Hajrá, most amúgy megint nagyon jó áron van a jegy az..."
Japán élménybeszámoló és egy háttérben meghúzódó kínai-szál
"köszi szépen!"
Somogy vármegyei földbirtoklási kalandjaim
"Aww, köszi szépen! :)"
Somogy vármegyei földbirtoklási kalandjaim
"Köszönöm!"