A Wall Street farkasa

Martin Scorsese ismét megmutatta, hogyan kell úgy filmet rendezni, hogy három órán át egyszer se kalandozzon el a néző figyelme. Ebben sokat segített neki Leonardo DiCaprio, aki ismét megmutatta, milyen a színész, aki teljes beleéléssel játszik és soha nem esik ki a szerepből, Terence Winterről pedig megtudtam, hogy nem csak maffiózós sorozatok írásában jó. Ja igen, és ami a még fontos: valószínűleg egy DEA-ügynök is kokainért állna sorba a mozibüfében előadás után. Röviden ez A Wall Street farkasa.

Sok helyen leírták, és én igazából már a »Django elszabadul« után is ezt gondoltam: DiCaprio nagyon megérdemelné az arany szobrocskát. Korának egyik legjobb színésze, és ezt az utóbbi időben minden szerepével csak erősítette. A Djangóban a koponyás, itt pedig citromtablettás jelenet volt a csúcs, ami felemeli a jó színész kategóriából.

Meg aztán ott van Jonah Hill, aki eddig mindig vagy limonádé vígjátékokban, vagy nagyobb filmekben valamilyen mókás alakot játszott egy rövid jelenet erejéig, itt viszont szinte minden jelenetben szerepel, és nagyon jól alakítja a meggazdagodni akaró bútorasztalost.

Margot Robbie már egy másik filmben is nagyon szimpatikus volt tavaly, ő is nagyon jól játszott, főként az tetszett, ahogy előadta a film elején a fiatalos, partira vágyó és nyilván nagyon jól kinéző nőt, aki később még mindig jól nézett ki, de közben megkomolyodott és kicsit talán meg is undorodott attól a világtól, amiben sokáig ő is élt.

A zenét nagyon sokan gyengének tartották, én azonban ezt egyáltalán nem éreztem, az összes szám jól illett az épen látott jelenethez.

Persze, ha a filmet egy valamelyik, a történetében bemutatott károsult nézi végig, akkor minden bizonnyal undorodni fog az egésztől, amiért valljuk be nem nagyon lehetne elítélni, mivel habár ezt kifejezetten nem helyezik előtérbe, csak néha hintik el a három óra alatt, azért a karakterek mégiscsak más embereket kihasználva és tönkretéve gazdagodtak meg, ocsmány mértékben. (Igen, tegyük hozzá, más emberek gyengeségét és hozzá nem értését kihasználva.) Azt viszont nagyon jól körüljárja a történet, sőt, voltaképpen végig erről szól és erre van kihegyezve, hogy mit tesz a pénz vagy annak hiánya, milyen mértékben jó, ha van és mikor veszi el minden értelmes ember eszét.

A műfaja elsősorban életrajzi, de egy nagyon jó drámát kapunk, ahogyan az illik, rengeteg nevetéssel, és néha a mozdulatlanságig dermesztően kellemetlen jelenettel. Nagyon jó mozi volt, minden másodpercét élveztem, talán egy-két szál elvarratlansága lenne az egyetlen gyengeség, amit kiemelnék, minden más nagyon rendben volt.