Lacinál láttam ezt az egyáltalán nem mai videót, ami azon túl, hogy minden bizonnyal az egyik legszebb, amit mostanában láttam, rengeteg számomra érdekes dolgot felvet:
Egyrészt imádom a macskákat, és nem csak a házi, doromboló jószágokat, hanem ezeket a hatalmas példányokat is. Ilyen felvételeken látszik kiválóan, hogy a leopárd is csak egy macska: pontosan ugyanúgy mozog, reagál, fetreng, csapkod a mancsával, prüszköl, akármi, mint a százszor kisebb sziámi, amelyik éppen itt szuszog mellettem, és nem akar megölni.
Másrészt, hihetetlenül őszinte az állatvilág. A leopárd elpusztít egy állatot az élelemszerzés (vagy egyszerűen a vadászat) céljából, majd amikor döbbenten észreveszi, hogy ott egy újszülött, szinte azonnal kapcsol és anya lesz belőle, mosdatja, játszik a kicsivel, de még az érkező hiénát is elzavarja.
Voltaképpen az egész videóban semmi meglepő nincsen, mégis négy és fél percig tátott szájjal, csöndben nézed.
Na, végül »megküzdöttem« a YouTube-bal, a háromgigás anyagot persze véletlen sem ette meg, így inkább újra exportáltam a videót, kicsit gyengébb minőségben. Érdemes FullHD felbontásban nézni.
Voltaképpen ez az első videóm, amit a »7D-vel« rögzítettem, persze voltak kis próbálkozások, de ezek többsége nem több néhány másodperces játszadozásnál. Múltkor viszont szüleim hoztak néhány alapanyagot, és hirtelen felindulásból elkezdtem főzni vasárnap este hatkor, de gondoltam, ha már főzök, és van állványom is, itt a kiváló alkalom.
Látom a hibáit, itt-ott nem elég éles, illetve a vágásokkal még lehetne jobban variálni, valamint ahogyan is említette, kis mozgás, csúsztatás jól állna neki; de persze ezt már egyedül nem olyan egyszerű összehozni.
Amúgy minden ilyen kis videózás után egyre jobban tetszik a filmipar, és minden ilyen után azt is látom, hogy nagyon melós lehet összehozni egy filmet, gyakorlatilag 3 perc végtermékkel lazán háromórányi a munka, a felvétel készítését nem számítva.
Volt már párszor IKEA reklámvideó itt a blogon, most ismét egy hasonlót szeretnék megosztani:
Nagyon király videó, és persze biztosan lehet mondani, hogy node milyen nyomott egy lakás ez, azonban mondjuk a svédeknél például nem túl gyakoriak a nagy lakások, meg úgy általában, azért itthon is előfordulhat, hogy valaki egy egyszobás lakásból a legtöbbet akarja kihozni.
Okos marketingesek vannak az IKEA-nál, mert nem feltétlen a termékeket és az áruházat, egyszerűen a szemléletmódot és az éltetstílust akarják az emberek fejébe tuszkolni.
Még a hétvégén, lent a Balatonon mellett nyomtuk be poénból késő éjszaka a tévét, a m1-en éppen a Koncertek az A38 hajón című egyébként nagysikerű műsor ment, azonban valami olyan furcsát hallottunk, ami mellett nem tudok blogbejegyzés írása nélkül elsétálni.
A hölgyemény valami egészen érdekes stílusban ad elő, ahogyan ő mondta, egyszemélyes operákat. A videóban hallható darab még semmi extra, amit éppen a tévében láttunk, abban két kavicsot egymáshoz ütögetve nagyjából negyed órán keresztül mondogatott néhány mondatot ismételgetve, ami mindig úgy kezdődött, hogy azon a héten, amikor hétfő volt, aztán össze-vissza sorrendben mindig ugyanazok a kifejezések, hogy az xbox az oldalára döntve, az AK-47-es a masszázsasztalon, meg az unikornis-arckifejezésű nem is tudom micsoda.
A legviccesebb az egészben, hogy olyannyira szürreális, annyira érdekes az egész, hogy az ember áll a távirányítóval a kezében, és már félig lenyomta a csatornaváltó gombot, de valami mégis megakadályozza abban, hogy elkapcsoljon.
Van egy ilyen videó a djuice gondozásában, fiatalokról, Magyarországról, magyarországi fiatalok helyzetéről, főként olyan tekintetben, hogy ki mire költ, ki mit gondol a pénzről és ki honnan szerzi azt. Érdemes egyébként megnézni, bár elég ijesztő, hogy akik ebben a videóban szerepelnek, tényleg komolyan gondolják amit mondanak, és nem egy illetve nem két ember van, akik ugyanígy gondolkodnak.
Ez a videó több szempontból is zseniális. Egyrészt az elején bemutat egy világot, amit jól le is olt, majd a végén persze kiderül, hogy ez a videó is ugyanúgy abban a világban mozog, ahhoz tartozik és azért, annak született. Másrészt a benne szereplők és az ő véleményük, világnézetük kifejezetten hátborzongató. Harmadrészt pedig kiváló marketingfogás.
A videó elején egyébként Anyánk, a SZÁMALK épülete (GDF) is látható.
Az IKEA mindig is híres volt »jó«»marketingfogásairól«. Most éppen azt találták ki, hogy az egyik áruházban kiengednek egy tucat macskát, össze-vissza lefotózzák és -videózzák őket, majd egy szuperkedves macskás reklámvideót készítenek belőle. A végeredmény , ide most a hogyan készült videót ágyaznám be. Különösen ajánlom az ötvenedik másodpercnél, amikor a narrátor éppen azt mondja, hogy nem kiképzett macskákról van szó, mikor az állat féktelen játékba kezd a mikrofonnal.
Szóval ez egy ilyen Jing nevű szoftver által készített és ide feltöltött videó, nem tudom milyen a minősége, de célszerű nagyban nézni, mert így pici lesz.
Alap jelenet ez, és persze not safe for work meg minden. Én meg jellemzően mindig akkor futok bele, mikor éppen roppant éhes vagyok. Most éppen Shamalt mutatta.
Tegnap láttam valahol még kora reggel az oldalt, azóta pedig rohamtempóval bejárta a magyar internetes közösségeket.
Egyrészt ott van az igen komoly jelentőséggel bíró tartalom, a tömény számadat, mely persze nem feltétlenül mérvadó, de azért amikor tíz percen keresztül azt látjuk csak, hogy mindenhol csak lejjebb és lejjebb kerültünk (vagy adott esetben feljebb, de akkor pont lent lenne jó), akkor azért nem lehet elmenni mellette.
De emellett a készítők okosak voltak, mert egy rendkívül látványos és technikailag is kiváló mozgóképet raktak össze, amit sokan már csak függetlenül a tartalomtól is szívesen megnéz.
YouTube videófeltöltő from webkamera kurvaanyja, gyűlölöm, de egy tipp: mindig hagyjátok még jó tíz-tizenöt másodpercig rögzíteni, mert lecsípi a végét az értelem szikrája.
Nekem még mutatta, aztán valami miatt nem raktam ide ki, közben meg a fél blogszférát körbejárta, mostanra még itt a Linkeldében is megjelent. A lényeg, hogy csináltak egy újabb országimázs videót, aminek az egyik érdekessége, hogy »Canon EOS 5D Mark II« fényképezőgéppel készültek a felvételek. Továbbá végre nem egy erőltetett videó, ami arról szól, hogy jaj itt ojjjan finomak a borok, meg olyan mosolygósak az emberek, hát gyertek már ide nyaralni (persze nem is a nyaraló tömeget célozza meg, de értjük a lényeget). Tetszik, hogy olyan hétköznapi dolgoknak írják oda a természetesen magyar feltalálóját, amelyeket tényleg mindennap használunk, és nem is gondolnánk, hogy ezt is a magyaroknak köszönhetjük. Pedig de.
Nem mai a videó, nem is most látom először, de egyszerűen nem bírom tovább, hogy ne rakjam ki ide. A múltkor volt a »az egyik előzetes«, most pedig itt a másik, HD-ben is elérhető, én javaslom a jobb minőségben való megtekintést, és az áll alatt található felület kipárnázását.
Angol nyelvű videó, de elég kiváló, ez például a számítógép alkatrészei működősének megértésében segít. Van még a pár hasonló és nagyon jó videója, szerintem megérné magyarra fordítani, és mutogatni. Már csak azért is, mert egy hatéves gyerek vagy egy negyvenéves felnőtt is ugyanúgy megértené, ha először ülne számítógép elé.
Mucsi Zoltán és társai játszanak benne, február 19-én lesz a premierje és Papírkutyák a címe, vígjáték, film meg magyar. Mondanom sem kell, hogy muszáj premier (előtti) jegyet szereznem erre, különben akut hajhullásom lesz.
És azért durva, hogy a világ első számú netes videólejátszójának (a YouTube-éra gondolok, igen) van a legcsúnyább kinézete. Oké, hogy minimál, de ennyire? Shame on you, Google!
Muszáj vagyok megint így hanyag módon csak egy videót beküldeni, de az én figyelmet teljesen elkerülte ez a január kilencedikei darab melyben Merényi Grafitember Dánielt, kedvenc »kedvenc magyar képregényünk« atyja egy isten a maga nemében, ha nem túlzó ilyet mondani. (Nem az.) És hihetetlenül szerény, amint ez a videóból is látszik, amit ha mániákus nem mutatja meg, talán sose nem látom.
…mondtam neki, ha ez a fogorvos, akkor nagyon átbasztak!
Az index programozói előtt meg le a kalappal, ennél egyszerűbb embeddálós kódot nevetve sem találna az ember.
Tudom, proli dolog videót rakni bejegyzésbe (még mindig), de arról most nincs kedvem írni, hogy a korcsolyapálya miatt Pesten ragadtam, így inkább mutatom ezt:
Gondolom mindenkinek sikerült felébredni, talán már az első adag lencsefőzelék is betáplálásra került, és megindultunk az előző éjszaka utáni kijózanodás hosszú útján, én meg újév első napján kapásból egy videót embeddálok ide, mert jó:
Úgy hallottam ez lesz a címe a Terminator: Salvationnek. És van előzetes végre! A YouTube-ról persze levágta rögtön szerzői jogi blablával a kiadó (de érted milyen idióták, csak még több emberhez eljutna) de legalább a japán verziót (így még is örülhet).
Amit igazán mondani akartam, az nem más, mint hogy várom a májust. Már elkészítettem magamnak a terminátoros csengőhangot is, hogy még jobban hangolódjak, sőt, az utcán igyekszem vörösen vagy kéken villogó szemekkel közlekedni, és néha még elsütöm azt a mondatot is, hogy I'm looking for John Connor..
Mármint szinkronnal. Nem gondoltam volna, hogy leszinkronizálják a nyár egyik legnagyobb durranását, az »A sötét lovagot«, de mégis. És ráadásul elég jó lett. Szigorúan a körülményekhez képest, persze. A fordítás legalábbis egyértelműen jobb, mint a moziban olvasható feliratban volt. Le a kalappal.
Az alábbi videóban lehet fülelni. Aki nem látta, annak viszont szpojleres lehet:
Mielőtt megindulna a szokásos jaj de szar lett hullám, azért tegyük hozzá, hogy ennél jobbat tényleg nem tudtak volna csinálni. Az eredetit figyelembe véve persze gyenge, de annak, aki nem látta azt, majdnem ugyanolyan élményt nyújthat a film. És ez volna a lényeg. (A tanulj meg inkább angolul beszólást pedig szintén másnak tartogassuk, köszi.)
Nagy vitéz kérte vala , hogy hurcoljon színe elé egy videót, mirefel én, az udvari számkivetett latin-lover prezentálék nektek egy videót. Mivel eme blog ura éppen kollektív étkezésen vesz részt, hát miért is ne prezentáljak egy gasztronómiai videót, amiben nem másról, mint a szívről valék szó! Tehát ámuljék és bámuljék a kedves nagyérdemű, következik a Szívrablás a Kispál és Borz lovagi körtől a TeCsőbűl:
Ezt a videót igazából már tegnap »bejegyeztem«, viszont többen szóltak, és én is láttam, hogy a »vimeo« egyszerűen szaggatja a képet, magam sem tudom miért. Nem teljesen akadozik, pusztán néha lemarad, csúszik a vágás, megfagy a kép, stb. Lehet a konvertálásnál van valami gebasz. Mindegy, a lényeg hogy most felraktam YouTube-ra, így gyengébb minőségben, de működőképesen lehet megnézni. Ezt azért sajnálom, mert a vimeón egyszerűen jó nézni a szép minőséget (640×480, az viszont amennyire lehet, tűéles és részletes), míg a YouTube szétroncsolja, még akkor is, ha a HiQ-opciót bekapcsolja az ember.
Valamint egy tízperces játszadozás eredményeként született egy néhány másodperces intró, amit majd a videók elejére berakok. A Sony Vegas jó cucc, egyre jobban kezdem kiismerni, és bár vannak kényelmetlen dolgai, de a célra nagyon megfelel. Mondjuk egy nagyobb monitoron (13" nem erre lett tervezve) jobb lenne, a mámor pedig egy videóvágó készülék volna, amin lehet tekerni, jelölni stb., de ez egy kisebb vagyon.
A technikai oltások változatlanul nem érdekelnek senkit; ahhoz képest, hogy handycammel lett az első sorban rögzítve, így is elfogadható minőség, a YouTube pedig bekaphatja, mert törölték, nem is tudom mért tettem oda is fel. (Érted, feltöltöm, bekonvertálják, ez nagyjából két óra, majd két percre rá közlik hogy túl nagy és törölték.)
Múltkor »meséltem« az emberről, aki az egyik utcában üvöltözött, hogy vesszen Amerika. Azóta többször láttam, de sosem sikerült megörökíteni, egészen tegnap éjjelig, amikor az egyik mondatot még éppen elcsíptem:
Roppant gyenge minőségű ám annál nagyobb méretű videó, a »szombati bringóhintózásról«, ennyit tud egy kézben tartott mobiltelefon. Mindig megfogadom, hogy magammal viszem a kamerát, aztán sosem jön össze. Mondjuk moziban lehet jobb is, hogy nem volt nálam, hehe.
A »Skins« első évadfináléjának vége, egy számot énekelnek benne, kicsit szpojleres, szóval nem árt vele vigyázni. Már múlt héten is kerestem, de teljesen kiment a fejemből, aztán végül Zita mutatta.
Mostanában két reklám van, ami nagyon tetszik, az egyiket a CNN-en látni leggyakrabban, a másikat pedig magyar adókon is. Egyik:
Másik:
Egyébként elkezdődött a , és hamarosan befejeződik az idei Wimbledon. Nem vagyok nagyon sportember, de a biciklizés ugye közel áll a szívemhez, a Wimbledont meg leginkább tanulás szempontjából nézem, ugyanis ha már elkezdtem ezt a »tenisz-dolgot«, akkor nem árthat.
Rákaptam mostanában erre a videómutogatásra, de hát ha egyszer ez a legjobb módja a zene spontán közlésének, akkor na. Ez egy hülye mondat lett, de mindegy is, mert a lényeg itt van a videóban, hét perc, de megéri végignézni, ha már láttad azért, ha még nem, akkor pedig azért:
Nos, szóval átjött tegnap Zsuki, és wiiztünk egy kicsit. Az ő ötlete volt, hogy közvetítsük élőben, de hála a Diginetnek ez nem jött össze (értsd: elment az internet, a héten harmadszor máskülönben). Viszont utána készült egy nagyjából tízperces videó az eseményekről. Értelemszerűen nem vállalunk érte felelősséget, mert vidámak voltunk. ;]
Most nézze mindenki végig ezt a videót, aztán tegye a kezét a szívére, és eskü alatt mondja, hogy nem annyira hihetetlenül aranyos, hogy megkönnyezte; nem fogok neki hinni.
Nemrég »Pepsi Max« osztogatás volt a suli előtt, múlt héten meg jött a Coke Zero. Görkorival kínálgatta egy csaj, én meg vigyorogva mondtam neki, hogy kihagynám. Aztán még kétszer próbálkozott, sikertelen. Csak az egészben azt nem értem, hogy mi a különbség a lájt és a zéró között. Mármint azt értem, csak azt nem, hogy minek erőltetik mindkettőt. Mindegy.
Nem is olyan régen volt róla szó (tévé, rádió, újság, internet – mindenki közölte), hogy Luís Figo kishazánkba jön, mint az egyik magyar márkájú ásványvíz, konkrétan a Szentkirályi (a cikk írója szeretné megjegyezni, hogy ő egyébként ezt a márkát választja a közértben) reklámarca. Úgy látszik azóta már be is fejezték a munkálatokat, ez lett a végeredmény:
Még jó pár hete GazVezirrel arról beszélgettünk, hogy Steve Jobs remek (nagy, félkövér betűkkel) előadó. Tisztán, érthetően beszél, ami egy amerikaitól pláne szép teljesítmény, és megvan a stílusában valami, ami felhívja magára a figyelmet, miközben beszél. Elég csak megnézni bármelyik, például technikai bemutatóját (iMac, iPod, iPhone, MacBook és társai), fantasztikus.
És a lényeg: 2005-ben a Stanford egyetemen tartott egy – számomra – rendkívül tanulságos, megható és ha nem túlzó, varázslatosan őszinte beszédet, amihez most , ha valaki nem tudna angolul (egyébként még az én foltos angoltudásommal is majdnem az egészet megértettem anno, mikor láttam). Nagyjából negyedórás videóról van szó, de mindenképpen megéri végignézni:
Az a nagy büdös igazság, hogy a magyarok mostanában ritkán csinálnak igazán jó reklámokat. Szerény semmitmondó véleményem szerint a fogalom, hogy jó magyar reklám nagyjából a kilencvenes évek körül meghalt. És a mostanában látható jobb reklámok közül – melyek az itthon nézhető csatornákon megjelennek – szinte az összes külföldi.
És akkor jött a MOL, avagy a Magyar Olaj- és Gázipari Részvénytársaság, odaszólt a reklámosztálynak, hogy skacok, csináljatok valami általános MOL-reklámot, és a skacok csináltak. A reklám maga általános, nem a MOL valamelyik konkrét termékét reklámozza, pusztán a céget, mégis annyira jól sikerült, hogy ha valami, akkor ez feltámaszthatná poraiból a halott jó magyar reklámokat. És akárhányszor meglátom, a hideg futkos a hátamon, annyira jó lett. Tényleg.
Mondjuk női parfüm, mondjuk Armani, és mondjuk ha fele olyan jó, mint általában az Armani illatok, meg ez a reklám, akkor ez az az illat, amit minden hölgyeményen érezni szeretnék:
Mondjuk távol áll tőlem, de ez a szám is roppantul bejövős.
Reklám-féleség ez, igazából csak azt nem értem, hogy a magyar csatornákon ilyesmiket mért nem erőltetnek? Vagy a magyar tévénézőnek tényleg a hüvelygombás reklámra van igénye? Nem hiszem.
2007. február 5., 12.13.19 – kiegészítés
Aha, közben megtaláltam, hogy , mondjuk teljesen egyértelmű volt így utólag.
Jó zene, jó színek, jól van ez úgy, ahogy van. Kezd a »sonyzmusom« egyre durvább lenni. (És ha egyszer megoldható, kerüljük már, hogy mennyire ősrégi, meg mit tudom én, és csak élvezzük, hogy mennyire jó már ez az egész.)
Azt hiszem nem kérdés, hogy én hol leszek december 20-án. Kicsit ugyan vegyesek az érzelmeim, hogy mi fog belőle kisülni, de azért kötelező egyszer legalább megnézni. Macskafogó 2 - A sátán macskája; december 20-tól a mozikban.
Tegnap végül megnéztem a »macskafogót«, és azok után, hogy már végignéztem a »Lost« mindhárom évadját, aprócska egyezéseket véltem felfedezni. A poént persze nyilván csak azok fogják, akik látták a Lostot. (A vidjó minőségéért meg bocsi, hirtelen jobb nem volt alapon.)
Tecnhikai oltások nem érdekelnek, így is szenvedtem vele eleget. A fejemről szóló oltások szintén nem érdekelnek (csoda, hogy ilyen fényviszonyoknál még jól látszódik a' zarcom), nem tehetek róla, milyen fejem van, szóval. A hangomra érkező egyéb negatív megnyilvánulások szintén kerüljenek, és természetesen az ilyen jellegű kommenteket azonnal moderálom, mert diktátor vagyok. A szemöldökömet pedig NEM fogom kiszed(et)ni. Csapó.
