Jennifer Walshe

Még a hétvégén, lent a Balatonon mellett nyomtuk be poénból késő éjszaka a tévét, a m1-en éppen a Koncertek az A38 hajón című egyébként nagysikerű műsor ment, azonban valami olyan furcsát hallottunk, ami mellett nem tudok blogbejegyzés írása nélkül elsétálni.


Nemlátom, kattintok, meglátom!

A hölgyemény valami egészen érdekes stílusban ad elő, ahogyan ő mondta, egyszemélyes operákat. A videóban hallható darab még semmi extra, amit éppen a tévében láttunk, abban két kavicsot egymáshoz ütögetve nagyjából negyed órán keresztül mondogatott néhány mondatot ismételgetve, ami mindig úgy kezdődött, hogy azon a héten, amikor hétfő volt, aztán össze-vissza sorrendben mindig ugyanazok a kifejezések, hogy az xbox az oldalára döntve, az AK-47-es a masszázsasztalon, meg az unikornis-arckifejezésű nem is tudom micsoda.

A legviccesebb az egészben, hogy olyannyira szürreális, annyira érdekes az egész, hogy az ember áll a távirányítóval a kezében, és már félig lenyomta a csatornaváltó gombot, de valami mégis megakadályozza abban, hogy elkapcsoljon.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.