A Belga Söröző

Nagy a, nagy b, nagy s. Az apátsági pétermárkuszt a bunkó pincéreikkel inkább ne is említsük, ellenben a Bem rakparton helyezkedik el Budapest kétség kívül egyik legjobb, ha nem a legjobb belga sörözője.

Hogy milyen a belga sör? Lehet, hogy aki a kedveli a sört, annak nem jönne be, én személy szerint nem tudom meginni a sört, a belga sör azonban a gyengém. Hétszáz-ezer forint között mozog egy üveg, űrtartalma két és fél deciliter valamint fél liter között, de inkább a kettőfél-háromhárom a gyakori. Létezik több féle, így érlelt, úgy érlelt, gyümölcsös meg nem gyümölcsös, ellenben egyet kell elmondani: a belga sör művészet. A belga sört nem megissza az ember két kortyra mint valami hűsítő barna sört a krimóban. A belga sört először megnézzük. Elmerengünk a színén és az állagán, megszagoljuk, kicsit kortyolunk belőle, és rögtön megérezzük azt az ízvilágot, ami annyira átjár, hogy nem akarjuk lenyelni, de aztán persze mégis, és brr, az a borzongás.

Oké, lehet kicsit túlzásba vittem, de aki nagy bor vagy belga sör vagy akár sima sör rajongó, az biztosan érti ezt. De ugyanígy leírhatnám ezt a gyengébbik nem legrózsaszínebb testrésze iránti rajongással is, he.

Ma este az alábbi négy sört kóstoltuk meg: Floris Chocolat, Floris Kriek, Chapeau Faro Lambic és Chapeau Banana.

A Floris Kriek talán a legismertebb és legklasszikusabb gyümölcsös sör; nem most kóstoltuk először ezt a 3,6%-os alkohol tartalmú flamand búzasört, amely kicsit mintha radlerre emlékeztetné az embert, azonban jobban érződik a gyümölcsös íz, és ha lehet hinni a címkének, akkor itt nem holmi szirupok hozzáadásával érik el a gyümölcsös ízt, hanem a sör maga érlelődik meggyágyon. Nem túl édes, nem is túl savanykás, kicsit sem keserű, frissítő, átlagosan habos, finom. Talán annyira nem lassan kortyolgatós, inkább az egymás után sokat bedobós.

A belga csokoládét biztosan mindenki ismeri, a belga sör sem éppen értelmetlen, adja magát tehát a Chocolat. Az illata már rögtön sejteti, hogy finomságról van szó. Az alkoholtartalma 4,2% és szintén búzasör, kakaóbabokkal fűszerezve. Én a rendes sört (lehet köpködni) pont a keserűsége miatt nem kedvelem. Ellenben azonban a Chocolat mégis nagyon bejött, mert azt a picit zavaró kesernyés ízt kompenzálja a csoki édessége. Nagyon tuti!

A Chapeau (én csipának ejtem, mert nem értek francia nyelveken, csak egy bizonyoson, de azt most ne emlegessük) banános söre egyáltalán nem habzik, átlátszó sárga színe van, és egészen meglepően banános. Nagyon finom volt, lassan kortyolgattam, frissítő ital.

A Chapeau Faróról nem tudok semmit, pusztán annyit, hogy alapjáraton kakukktojás a korábbiakhoz képest abban a tekintetben, hogy nem gyümölcsös. Az ízét nem tudnám körül írni. Édeskés, selymes, lágy, borzongató és egyben melengető ital. Shamalt barátom a 2,5 deciliteres üveget másfél órán át kortyolgatta. Minden bizonnyal az egyik legfinomabb darab volt ma, engem a poén kedvéért a Harry Potterben mindig emlegetett vajsörre emlékeztetett, persze, olyat sose ittam még.

Mindehez belga hideg tálat ettünk, mindenféle sajt és húsválogatással, ami szintén megkoronázta az egészet.

Innen felvetődik a következő kérdés: mikor megyünk Belgiumba? 🙂

A .be domén pedig biztosan egy jel volt anno!