Minden „arkon” címkéjű bejegyzéshez jó olvasgatást!


5 éve az ingatlan.com-nál

2011. július 12-én »csatlakoztam az ingatlan.com csapatához«, tartalmas időszak volt ez a cég és a saját életemben is, egy ötéves jubileum pedig pont alkalmas arra, hogy az ember egy percre megálljon, elgondolkodjon, mit csinált eddig, és mit szeretne tenni ezután.

Amikor odakerültem, a napi 8 órás munka tekintetében még jócskán kezdőnek számítottam, éppen megszereztem a diplomámat, hat hónapot dolgoztam egy másik helyen, ahonnan a váltás nagyon nagy megkönnyebbülés volt.

Bementem aláírni a munkaszerződésemet, majd a HR-vezető körbevitt az irodában, éppen az akkor átadott IV. emeleti, menő irodarészre vitt elsőként. Amikor beléptem az ajtón, először eléggé megijedtem, és az volt az első gondolatom, hogy „wow, biztos, hogy én ide jó leszek? Ez egy elég profi, elég menő hely első blikkre, nekem meg még ott a tojáshéj a hátsó felemen“.

Aztán jöttek mentek a hetek meg a hónapok, és egyik pillanatról a másikra azt vettem észre, hogy ha lehet ilyet mondani, kicsit beleszerettem a munkahelyembe és a munkámba. Az ott dolgozó emberekbe, magába az ingatlan.com-ba mint termékbe, az irodába, a szemléletmódba és még sok más tényezőbe.

Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert több mint öt éve egy olyan helyen dolgozom, ahová még a nehezebb napokon és a minden munkahelyen létező sajátos nehézségek ellenére is vidáman és tettrekészen megyek be a nap elején, és úgy jövök el, hogy ez a lelkesedés kitart a következő napon is. Tényleg nem akarom túl ömlengősre venni, de az ember otthon, munkával és alvással tölti az élete leganagyobb részét, így ez a három dolog fontos, hogy rendben legyen.

Az öt év alatt voltam fejlesztő, egy ideig emellett scrum master, majd idővel én lettem az általunk csak Frontendnek hívott oldal vezető fejlesztője. (A Frontend maga a kereső, ami az ingatlan.com címre megjelenik, mi főként történelmi okokból hívjuk szakmailag kicsit megtévesztően Frontendnek.)

Mindamellett, hogy felelősségteljes munka az ország elsőszámú ingatlanportáljának keresőjén dolgozni, azon az oldalon, ami mindenkinek beugrik, ha azt mondja valaki, hogy ingatlan.com, olyan tekintetben is szerencsés vagyok, hogy kiváló szakemberekkel voltam-vagyok körülvéve, és mindannyian sajátunkként tekintünk az oldalra, így hiába a nagy felelősség, a jó társaság miatt ezt sosem teherként éltük meg, inkább úgy, hogy egy olyan projekten dolgozunk, ami tényleg segít az embereknek egy nem elhanyagolható fontosságú döntésben: hol töltsem életem hátralévő részének egy nagyobb szeletetét?

Legyen szó albérletről, eladó lakásról, kiadó irodáról vagy mondjuk egy nyaralóról, engem mindig ez motivál a háttérben, és szeretem, hogy a legtöbb ismerősöm azt válaszolja, amikor meghallja, hol dolgozom, hogy „jaj, én is ott találtam meg a lakásomat/albérletemet/irodámat/stb.).

5 éve ☺️

A photo posted by Mefi (@mefiblogger) on

Öt év nem tűnik soknak, karrier szempontjából viszont mégis masszív időnek számít, szakmailag eljut az ember egy komoly döntési ponthoz: hova, hogyan tovább?

Szoftverfejlesztőként pörög az ipar, a legtöbb fejlesztő 2-3, esetleg 5 évet tölt el egy helyen, és dobbant a következő, nagyobb kihívás reményében. Én is ezen a ponton jutottam el oda, hogy körül akartam nézni, de mindeközben régóta foglalkoztatott az is, hogy jó lenne valamilyen nagyobb felelősséggel járó dologban is részt venni, és többet foglalkozni a körülöttem dolgozó emberekkel. A legtöbb interjú, amin voltam, így nem igazán fejlesztői, inkább csapatvezetői pozíciókért zajlott.

Kaptam is ajánlatot több nagyon szimpatikus helyről, de valahogy mégis azt éreztem, hogy nem engedném el az ingatlan.com kezét. Nehéz ez, mert sokan mondják, hogy „nem szabad sok időt eltölteni egy helyen“, de én úgy gondolkodom erről, hogy ameddig van kihívás, van legyőzendő akadály, van megcsinálható, de elképzelhetetlennek tűnő projekt, van fejlődési és előrelépési lehetőség, addig miért dobbantsak?

Így érkeztem újabb mérföldkőhöz a karrierem szerencsére nem annyira rögös útján: tavasszal csatlakozott hozzánk az új informatikai vezetőnk, és jelezte, hogy szeretne valakit, aki a fejlesztőcsapat vezetőjeként dolgozna. Megkérdezte, tudok-e valakit.

Ezután nagyon sok közös egyeztetés, mindenféle HR-es beszélgetések, tesztek, sok kis és egy igazán nagy próbafeladat (ugrottunk négy évnyi PHP-verziót néhány hét alatt, tartottam is róla egy előadást a FullStack Budapest Meetupon), majd újabb sok körös egyeztetés következett.

Végül pedig októberben lejárt a cégnél töltött második próbaidőm, így július elsejétől kezdve fejlesztési csoportvezetőként dolgozom tovább. (A pozíció magyar elnevezése szerintem borzalmas, nem vagyok indokolatlanul angol kifejezéseket használó figura, de a dev team lead valami miatt szimpatikusabb.)

Az új feladataim voltaképpen a fejlesztők karrierjének és ügyes-bajos dolgainak intézéséből állnak: féléves teljesítménybeszélgetések; szakmai fejlődésük támogatása; csapatok kialakítása; aktívabb részvétel a kiválasztási folyamatban (interjúztatás, tesztek kiértékelése stb.); folyamatok, jó módszerek kidolgozása és persze úgy általában a felmerülő problémák megoldása. Ezek közül sokat csináltam már fejlesztőként is, de most egyértelmább a helyzet, mert kvázi „jogosítványom“ is van ezen feladatokhoz.

Hatalmas fegyvertény a kezemben, hogy mivel öt évig én is fejlesztőként dolgoztam, így testközelből ismerem a körülményeket és a problémákat. Ez abban is nagyon sokat segített, hogy a többiek nem egy teljesen új figurát kaptak vezetőjüknek, úgymond „az utáról“, hanem valakit, akit régebb óta ismernek, és akivel már dolgoztak is együtt korábban.

Köszönettel és hálával nagyon sok embernek tartozom, a világ összes karaktere nem lenne elég, ha egyesével sorolnék fel mindenkit, különösen, hogy majd’ az összes kollégámat megemlíthetném, így inkább egyben írom lesz: köszi, hogy vagytok, a sok támogatást, és hogy olyan profin csináljátok, amit csináltok!

A következő évekre találtam magamnak kihívást, fejlődési területeket és legyőzendő akadályokat, amik miatt szívesen maradtam. Nem vagyok könnyen meggyőzhető arról, hogy munkahelyről-munkahelyre ugrálni sokkal jobb; elfogadom és értem az érveket emellett, de a saját példámat tekintve jól, jobban érzem magam így, hogy nem váltottam. (Ráadásul olyan figura vagyok, aki ha tehetné, nyugdíjba menne egy munkahelyről.)

Ezzel a bejegyzéssel már régóta tartoztam magamnak; eleinte persze babonából és a „kiválasztási folyamat“ elején lévő titoktartási kötelezettségek miatt sem írtam, írhattam a dologról, azóta pedig úgy voltam vele, »mint ahogyan az autóvezetéssel« is: ha már picit biztosabb vagyok a dolgomban, és minimális tapasztalatom is van, akkor foglalom össze az élményeimet.

Két adósságomat pipálhatom így ki, mert egyben letudtam az évente egyszer megejtendő „imádom a munkámat“ bejegyzést is. 🙂


Árfigyelő

A mai napon élesítettük az ingatlan.com legújabb szolgáltatását, az Árfigyelőt, ami közel azonnal küld e-mail-értesítést, ha egy kedvencnek jelölt hirdetésed árát megváltoztatták.

Árfigyelő az ingatlan.com-on

A projekt érdekessége számomra, hogy a levelek összeállításáért és kiküldéséért felelős kódokat Node.js-ben készítettük. Az egész mögött áll még egy kis RabbitMQ-s üzengetés, meg némi klasszikus adatbázis mókolás. A csapatban majdnem mindenki ismeri a Node-ot, de ilyenformán élesben most használtuk először. Nekem ennek (és egy másik szintén icomos projektnek) kapcsán egyelőre nagyon jók vele a tapasztalataim: elsőre kis gondolkodásmód-váltást igényel, de utána rendkívül gyorsan lehet benne haladni és mivel most nagyjából olyan szerepet tölt be, mint pár éve a PHP, rengeteg dokumentáció, segédlet, nyílt forráskódú eszköz érhető el hozzá.

Amit még használtunk és lehet, hogy neked is jól jöhet:

  • log4js-node: naplózásra való, ráül a console.log metódusra, így nagyon kényelmes a használata. Tud írni fájlba, adatbázisba, kimenetre és nagyon könnyen konfigurálható.
  • knex: SQL-lekérdezések építésében és azok kezelésében nyújt nagy segítséget: áttekinthetőbb tőle a forráskód, nagyon jól dokumentált és a bonyolultabb feltételekkel is megbirkózik. Sok hasonlóval találkoztam már mindenféle nyelvben, de eddig ez vezeti a listát.
  • Nodemailer: amint a neve is mutatja: levelek kiküldésére jó. Szintén könnyen konfigurálható, nagyon jó az alap leírása és voltaképpen mindent tud, ami akár összetettebb levelezésre is kellhet.

Az új szolgáltatás valójában már tegnap elindult, de akkor elővigyázatosságból csak egy teszt címre küldte az összes levelet, de mivel láttuk, hogy egész nap és éjszaka zökkenőmentesen működött, nem tapasztaltunk semmilyen problémát, így ma délelőtt az összes felhasználónknak elérhetővé tettük.

Szóval ha van kedvenc hirdetésetek, figyeljétek a bejövő mappát, hátha olcsóbban tudtok rá lecsapni!


Térkép az ingatlan.com-on

Ez egy részben technológiai szemléletű, főként viszont személyes élménybeszámoló a napokban élesített legújabb fejlesztésünkről, az ingatlan.com térképes nézetéről, amely nagyjából fél év munkájának gyümölcse.

Honnan indultunk?

Amikor 2011-ben elkezdtem dolgozni az ingatlan.com-ot fejlesztő Arkonnál, hamar elindult egy elég nagy fejlesztés: meg akartuk csinálni az ország legjobb elhelyezkedés-adatbázisát. A motiváció érthető: ha a mi adatbázisunk a legjobb, akkor minden hirdetést pontos címmel tárolhatunk, és később könnyedén megjeleníthetünk a térképen. Akkoriban volt egy nagyon kezdetleges és egyszerű térképes nézet az oldalon, de egyrészt a háttérben egy rendkívül optimalizálatlan kód szolgálta ki, és akkoriban a szerverek sem voltak olyan állapotban, hogy elbírták volna a terhelést. Az már akkor látszódott, hogy a felhasználók nagyon szerettek volna térképen keresni, de a mérésekből azt is leolvastuk, hogy maximum 60 másodpercet töltöttek az oldalon, és mentek is át a hagyományos lista nézetre.

Az elhelyezkedések összegyűjtése egyszerű feladatnak tűnhet, de egyáltalán nem az. Magyarországon sajnos nagyon össze-visszák az alapok is: léteznek például városrészek, de sokszor még az ott lakók sem ismerik őket, mert a köznapi használatban ritkán kerülnek elő. Arról nem is beszélve, hogy egy utca háromféle adatbázisban háromféle irányítószámmal szerepel. A munkánkat nagyban segítette, hogy a csapatban van Szabó Paula térképész is, akitől az évek során én személyesen sokat tanultam a témáról (persze még mindig messze állok tőle), és aki nagyon sokat segített a projekt levezénylésében.

Időközben keresőmotort is váltottunk, az igényeinknek kevésbé megfelelő és nem annyira skálázható Sphinxet lecseréltük Apache Solr-re, ami egyébként nagyon jó döntésnek bizonyult így kicsit több mint egy év távlatából. Hosszas szenvedés, sok sikertelen nekifutás és rengeteg elfogyasztott fejlesztő után (azt hiszem, egész pontosan Gábor volt a negyedik, aki a projekten dolgozott, de szerencsére révbe ért) végül aztán elkészült az adatbázis, átállítottuk a rendszereket, vért izzadtunk pár estén át de »Mikulás napjára« élesítettük a fejlesztéseket.

Voltaképpen minden adott volt, hogy induljon a térkép elkészítése, de utána még más fejlesztések voltak fókuszban, és egyszer változott a csapatok összetétele is.

Milyen nehézségek voltak?

Egyrészt az elhelyezkedések (utcák, városok stb.) és a hozzájuk tartozó koordináták valamint befoglaló téglalapok adatainak hiánya. Ezeket a híres-neves adatbázis elkészítésével megoldottuk, de ott volt még a legnagyobb probléma: a felhasználók. Persze ne értsetek félre, imádom a felhasználóinkat, hiszen értük-nekik csináljuk az oldalt, de sajnos megküzdöttünk azzal a problémával, hogy az ingatlanügynökök rettenetesen féltik a hirdetéseikhez tartozó ingatlan pontos címét, sokszor volt már rá ugyanis példa, hogy cím alapján a vásárlók inkább megkeresték a hirdetőt személyesen, kihagyva a referenst.

Ennélfogva a hirdetések jelentős részéhez nincsen megadva cím (illetve, pontosítok: meg van adva, de a hirdetők kérésére mi azt kötelesek vagyunk elrejteni). Az pedig nagyon jó információ, hogy a hatodik kerületben van egy kiadó lakás, de nekem, mint térképen kereső felhasználónak, arra lenne szükségem, hogy melyik utca melyik sarkán van az a bizonyos lakás, különben bőven elég egy lista is. Itt nagyon sok dilemmánk volt, de végül arra jutottunk, hogy ha a felhasználó nem szeretné, hogy megjelenítsük a címet, akkor a térképen sem rakhatjuk ki pontosan a házikó ikont. A döntés így az lett, hogy település szinten (ez azt jelenti, hogy a térképen nagyjából egy egész település látszik) megjelenítjük egy buborékban a hirdetéseket, de ha közelebb megy a felhasználó, és már utcák is látszódnak, akkor csak külön, egy más grafikai elemmel, és kis magyarázattal a város vagy a kerület közepére tesszük az általunk csak pontatlan címűnek nevezett hirdetéseket.

Problémát jelentett még az is, hogy habár összeállt a csapat: Balázs, Gábor és személyemben volt három fejlesztő; Paula mint térképész; Hosszú Zoli mint grafikus, Dóka Máté és Ladnyik Miki mint profi tesztelők és persze Szűcs Ati, mint termékmenedzser valamint a csapat vezetője, azonban senki nem foglalkozott még ilyen mélyen térkép vonatkozású fejlesztésekkel, ráadásul mindenki inkább backenden mozgott otthonosan. Ismertük persze a JavaScriptet, azt is tudtuk, hogy a világ legfélreértettebb programozási nyelve, meg azt is hogy mi az a prototype, illetve nagyjából eligazodtunk az amúgy rémes OpenLayers dokumentációkban, de azért mégis.

Módszertan tekintetében hogyan fejlesztettünk?

Fent felsorolt ismereti nehézségekből kifolyólag kicsit megerőszakoltuk a Scrum módszertant, nevezetesen pedig azzal, hogy megbeszéltük, megtervezzük felhasználói szinten olyan részletesen a térképet, amennyire csak tudjuk, majd elkészítünk egy prototípust. A prototípus persze tele lesz hibával, közben rájövünk ötvenezer dologra, amire nem is gondoltunk, de: akkor már túl leszünk több száz óra fejlesztésen, és könnyedén át tudjuk írni kódot szebbre-jobbra, sőt, még esztimálást is tarthatunk, hiszen addigra már térképésszé programozzuk magunkat. Rizikós volt, féltünk, de a módszer bevált: néhány sprint alatt eljutottunk oda, hogy volt térkép, volt lista, voltak markerek is, mi pedig örültünk.

Aztán jött az igazán érdekes rész: másfél kéthetes sprint alatt három fejlesztőnek rendbe kellett tennie az egész kódot. Egy több mint ezer soros map.js fájlból végül csináltunk egy nyolc-tíz fájlból álló, jól strukturált, nagyrészt egységtesztelt és ami a legfontosabb: könnyen fejleszthető és újrahasznosítható kódot.

Amit én az egész fejlesztés alatt nagyon élveztem, hogy nem engedtük el a projektet. Sikerült elérnünk, hogy nagyon kevés más fejlesztéssel kellett foglalkoznunk, és élesítés után nem zuhantunk rá rögtön a következő feladatokra. Sokat agyaltunk, vitatkoztunk, beszélgettünk, próbáltunk a felhasználóink fejével gondolkodni.

ingatlan.com térképes nézet

Milyen technológiákat használunk?

OpenStreetMap: a térképünk adatait a nyílt forráskódú, felhasználók által szerkeszthető OSM-ből nyerjük. Ezzel kapcsolatban a legmenőbb élményem az volt, hogy Paula, a térképész kollégánk aktív tagja az OSM-közösségnek, így nagyon sok mindent ő maga javított vagy hozott létre a rendszerben. A térképet Hosszú Zoli szépen meg is dizájnolta.

OpenLayers: a böngészőben a térkép a szintén nyílt forráskódú library, az OpenLayers segítségével jelenik meg. Az OpenLayers gondoskodik továbbá a különböző, térképen megjelenő grafikai elemekről is.

Varnish Cache: a térkép csempékből áll, ezek egyszerű képek, amelyeket a megfelelő koordináta és nagyítási nézet szerint tölt be az OpenLayers. Ezen csempék kiszolgálását az ugyancsak nyílt forráskódú Varnish Cache segítségével támogatjuk.

Jasmine: JavaScript kódok egyszerű unit tesztelését teszi lehetővé, nagyon kényelmesnek és jól használhatónak bizonyult.

A kódokban használunk ma már mezeinek számító jQuery-t, a háttérben pedig a symfony 1.4-es keretrendszerben megírt PHP-kódok rángatják elő Solr-ből a különböző adatokat. A szerverek mélyén van még egy kis varázslás a térképcsempék generálásához.

Szintén technológiai érdekesség, hogy a fejlesztést feature switch segítségével vittük végig. Feature branch-et nem hoztunk létre, a szolgáltatás folyamatosan élestíve volt, eleinte csak a csapat, később csak a cég dolgozói, majd a bejelentkezett felhasználók érték el, mielőtt mindenki számára nyilvánossá tettük.

Hosszabb távon, ha indokolt lesz, tervezzük az Underscore.js bevezetését is, de egyelőre nem került rá sor.

Merre tovább?

Természetesen nem állunk le, most, hogy a fejlesztés éles, természetesen gőzerővel javítjuk a hibákat, illetve oldjuk meg az olyan problémákat, amelyek nem számítanak hibának, viszont a felhasználók visszajelzése alapján nem kényelmes vagy nehezen érthető.

És végül egy személyes gondolat: azért is örülök, hogy részt vehettem ingatlan.com térképes nézetének fejlesztésében, mert a fent felsoroltakon túl (vagy inkább azok eredményeként) úgy érzem, hogy ingatlanok keresésére az országban elérhető legjobb térképes nézet érhető el két kattintással, az országban elérhető legjobb ingatlankeresőn. És ezt egyáltalán nem mint arkonos, vagy mint fejlesztő, szigorúan mint felhasználó gondolom így, a rendszer minden ismert hibája ellenére. Abban pedig a marketingbullshitet mellőzve tényleg hiszek, hogy ezzel megkönnyítjük az otthont, irodát, nyaralót vagy fejlesztési területet keresők munkáját.

Szóval, kattintgassátok, nagyítsátok, használjátok, a konstruktív vélemények pedig jöhetnek e-mailben, kommentben és mindenféle egyéb csatornán!


Arkon Zrt.

A történet úgy kezdődött, hogy volt egy szar napom az irodában.

Mindenkinek van ilyen, semmi extra. Akkor valahogyan teljesen kilátástalannak láttam a dolgokat. Nem éreztem úgy, hogy jól keresnék, azt a pénzt sem kaptam meg mindig (ami persze mai szemmel nézve nonszensz), kezdett nem motiválni a projekt, úgy éreztem, hogy ennél többet-jobbat tudnék csinálni. Ráadásul még volt egy kellemetlen élményem is aznapra, amit most nem fejtenék ki részletesen. Az egészből az lett, hogy itthon belefásulva az egészbe felmentem az első oldalra, amely az ingatlan.com volt, letekertem az állás címszóig, ahol megláttam a senior PHP-fejlesztő pozíciót.

Ennek már kicsit több mint egy éve, az viszont egészen pontosan július 12-én történt egy éve, hogy »megkezdtem a munkát az icomnál«, ahogy mi hívjuk bent.

Rengeteget tudnék mesélni arról, hogy mért jó az Arkonnál dolgozni, és persze nem akarok senkit megtéveszteni, ennél jóval kevesebbet, de sokat tudnék arról is mesélni, hogy mi nem jó nálunk. Sok dolog viszont kiemelkedően jó. A nyolcvan egynéhány fős fedélzet ellenére családias a légkör; élő, igazi és általánosságban véve közkedvelt, jól használható és fontos projektek nevezhetünk a sajátunknak; rengeteget lehet tanulni minden nap, és ezt azok is elmondják, akik egyébként is kőprofiként kerülnek oda. Én azt sem tartom utolsónak, hogy főként nagyobb cégektől jönnek hozzánk kollégák, és nálunk jóval nagyobbakhoz (Google, Booking stb.) mennek tovább.

Néha szabályosan szégyellem magam, mert reggel mindig úgy megyek be, hogy ma is le akarok tenni az asztalra valamit, de mindeközben nem érzem, hogy egy munkahelyre járnék, mert gyönyörű helyen vagyunk, kvázi olyan emberekkel, akiket a barátaimnak tekintek, és az időnk nagy részét olyan feladatok megoldásával töltjük, amelyek megoldását élvezzük.

Még utolsó gondolatként a legutóbbi negyedévi értékelő meetingről emlékeznék meg, amely az iroda különböző pontjaiban játszódott, különböző vezetők által tartott előadásokkal, és amihez Hosszú Zoli egy nagyon jópofa térképet csinált:

Arkon Portal Allstaff térkép

Nagyon jó itt lenni, és bárhogy, bármikor, bármilyen körülmények között kell majd utoljára kisétálnom a Mészáros utca 58/A-ból, nem lesz olyan vidám nap, mint amikor először sétáltam be oda tavaly július 12-én.


Bevételi élmények

Ma befejeződött egy korábbi fejlesztésünk; egészen konkrétan egy akcióról van szó, amihez itt-ott durván belenyúltunk a rendszer lelkébe. Nem mondom, hogy nem küzdöttünk meg vele és kívántuk pokolba az egészet, de amikor ma összesítettük, hogy mennyi bevételt hozott, akkor kicsit jól eső érzés töltött el. Lehet programozgatni és csinálni bármilyen projektet (elvégre mindegyik egyforma, mindig adatokról szól és 1:N kapcsolatokról meg if-else-try-catch ágakról stb.), ezekért adott esetben lehet kapni bért vagy projekt alapú fizetséget vagy juhot meg csirkét esetleg egy korsó sört. Azonban amikor azt látja az ember, hogy az általa készített fejlesztés súlyos pénzösszegeket lapátol a közös jóba, akkor egészen átértékeli a munkáját és annak fontosságát vagy szerepét.

Egészen hasonlót akkor éreztem, amikor az első két vérkomoly módosítást elvégeztem az ingatlan.com főoldalán. Az egyikben néhány ikont ki kellett cserélni, míg a másikban a kereső űrlapjain kis pixeltologatást kellett elvégezni, hogy szellősebb és átláthatóbb legyen. Ezek persze borzasztóan egyszerű feladatok voltak, de ahogyan ezzel bekerültem akkor a gépezetbe, hogy aztán a különböző folyamatokon keresztül végül nem csak a saját gépemen, hanem tényleg ott volt az igazi ingatlan.com főoldalán az általam módosított akármi, az egésztől úgy éreztem, hogy valami nagy dolog részese lettem.

És nem azért, mert olyan bámulatos dolog berakni két sor módosítást egy kódba, aztán beküldeni a verziókezelőbe.

Az egész varázsa abban rejlik, hogy azt a változtatást nem sokkal később több tízezer ember látta.

Tisztelettel kell bánni az ilyen rendszerekkel, és nem azért, mert ijesztően összetettek, hanem mert a túloldalon emberek használják. Olyanok, akiknek az a munkaeszközük és adott esetben pénzt termelnek vele. Vagy csak hétköznapi emberek, akik keresik az ideális lakást, ahol terveznek élni. A céljuk talán annyira nem is fontos, annál inkább maguk azok, akik használják.