Rokker

It’s so easy, easy
When everybody’s tryin’ to please me baby
It’s so easy, easy
When everybody’s tryin’ to please me

Természetesen Guns N’ Roses, a régi, azon belül is It’s so easy, mert az jó. Ezek ilyen általános bevezetők, amik mindenki blogján feltűntek, legalább egyszer, de nem is ez a lényeg, sőt, talán nincs is lényeg.

Mondtam már, hogy nem kedvelem az elvetemült rajongókat/szurkolókat? Nem, nem a VB-re gondolok, hanem úgy mindenben. Ilyen például az elvetemült Schumacher-fan, aki nem veszik észre, hogy icipicit már unalmassaá válik a Forma 1 a folyamatos vezetése miatt. Nyert, nem egyszer, szép volt, jó volt, vonuljon vissza, adja át a helyet a fiataloknak.

De ha már egy GN’R szám idézetével kezdtem a bejegyzést, akkor ezzel is kéne folytatnom, és így is fogok tenni. Vannak olyan elvetemült rokkerek (hé, mielőtt anyázna valaki, hogy tebüdösdiszkós, megjegyezném, hogy hat éve eléggé szigorú rockzenei beállítottságom van), akik azért imádják a GN’R-t, mert ott az Axl Rose. Ő milyen férfias, milyen vadító és stb. Meg ugye a hang a lényeg, kérem, hát a gitártémát bárki eljátssza ugyanúgy, nem? Fenét. Nem Axl Rose volt ott a zenei ász, hanem Slash, Duff és a többiek, akik megálmodták és kivitelezték a zenei témákat, Axl sok esetben még csak szöveget sem írt, mindössze énekelt. Persze, ez is nagy dolog, de az gusztustalan, hogy a Velvet revolver – aki az eredeti GN’R magjából áll – nem játszhat csak néhány számot, a régiek közül, míg Axl és csinált bandája lazán játszhat olyan számokat, amelyekhez jóformán köze sincs, csak annyi, hogy elénekelte. Ezek után kérdem én, hogy ki a kedvenc, Rose, vagy a Roses?

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.