Képek helyett szavak

Be akartam posztolni a képeket, de az internet megint bámulatos sebességeket produkál (mint kiderült akkor van ez, ha szomszédommal együtt vagyunk fönt, és sikerül pont egy csatornára állnunk) ezért inkább írok valami érdekeset.

Beszélgettem ma egy BKV-ellenőrrel, aki elmondta, hogy csalódott a cégben, amelyik munkát ad neki. Nem a feletteseiben – ők mint elmondta megtesznek minden tőlük telhetőt. Sokkal inkább a cég, mint gépezet az, ami megbotránkoztatja. Szóbajött például a Combinók újra-üzembehelyezése, ami pont azon a napon történt, amikor este tombolt az Új Budapest Parádé. Persze, a fiataloknak sem kéne megrongálni a vadonás új vasakat, de azért a BKV-ban is lehetne egy csepp józan ész.

Ezenkívül megjegyezte, hogy gyűlöli az utasokat. Ezt a véleményt a nem sokkal beszélgetésünk előtt lezajló jelenet miatt teljesen megértem (gyerek előadta, hogy jajhát ő nem tudta, hogy jegy is kéne, persze), azok után pedig pláne, hogy a BKV-nak az utas az első, nem az alkalmazott, mégis ebből az utas az, aki semmit nem vesz észre.

Bár távol áll a BKV-s beszélgetéstől: egy ősrégi házban fotóztam, mikor rámköszönt egy unokájával sétáló öregasszony. Visszafelé félénken megszólított:

– Fiatalember, miért fotózza az épületet, csak nem lebontják!?
– Dehogy! Csak amatőr fotós vagyok, semmi ilyenről nincs szó.

Aztán miután unokája megjegyezte, hogy az ő iskolájukban is szokott amatőr fotós lenni, aki csoportképet csinál róluk, fellélegezve továbbmentek.