Irigy

Igazából ingó és ingatlan értékekre soha nem voltam irigy. Valaki Porschével jár, van aki Ladával. Nekem csak huszonötezres telefonom van, másnak hetven-nyolcvanezres. Én PC-vel nyomulok, más meg Macival, ez van, ezt kell szeretni. Mindig elégedett vagyok azzal, ami van (persze az ember vágyik a jobbra, de az is egy másik dolog), és nem irigykedem, legföljebb poénból.

Tudásra viszont szeretek irigykedni – képletesen, persze. Itt van például NZM, akinek művei egyszerűen irigylendőek. Régebben sokszor próbálkoztam, hogy na most leülök, aztán olyat rajzolok, de soha nem lett belőle semmi. Egyszerűen nincsen érzékem hozzá, és ez például egy olyan dolog, ami – szerintem – nem tanulható. És ami pénzzel és tudással nem szerethető meg, arra talán egy picit lehet irigykedni.