Díszelegjünk

Oké, karácsony. Régebben mi is földíszítettük a házat. Kicsit elkalandozok: egyszer vettem százforintos boltban ilyen aranyszínű ablakspray-t. Ha százszor nem, akkor egyszer nem kérdeztem meg, hogy könnyen lemosható-e. A hölgy azt felelte, hogy persze, lehet hogy magától le fog jönni! De ugye gyorsan is szárad? Mert az fontos. Persze! Hazaértem, vágtam ki aranyos kis mintákat, hópelyheket meg ilyen dolgokat, elkezdtem fújni, hát csorgott le végig az ablakon, rá a párkányra míg végül a szőnyegen ér célba, de megszáradni nem esett neki jól. De legalább könnyen lemosható volt – három évig fönnmaradt.

Szóval – visszatérve a témához – karácsony, ünnep meg miegymás. Szokás egy-két helyen földíszíteni a házat, aztán ez vagy sikerül igényesen, vagy nem. Vegyük például a szomszédomat, neki nem sikerült. Kitett egy ilyen villogó műgyertyát az ablakba, és megállás nélkül villog. Ebben az a szomorú, hogy én meg – mint szenvedő alany – megállás nélkül látom, ahogy villog a szobám, mert olyan erős fénye van. És kérdem én, mi a bánatért világít például hajnali egykor? Hátha jön a Télapó, aztán majd jól megnézi vagy mifene?

És ezt minden évben. Tavaly három vagy négy házban csinálták, kettőnek szóltam, hogy éjszakára legyenek már oly kedvesek kikapcsolni, mert az ő kisnyugdíjas életük tizenegykor kezdődik, én viszont fél hatkor kelek, és rohadtul morcos tudok lenni, ha nem sikerül (emiatt) normálisan aludnom.

Még jó, hogy van szemtakaróm.