Egy fárasztó délután

Elmesélem egy fárasztó délután történetét, ami korán kezdődött, és sajnos későn ért véget.. Tehát a kezdet kezdetén, gondoltam iskola után veszek magamnak egy-két könyvet. A hatodik könyvesboltban már-már reménytelenül kérdeztem, hogy megvannak-e a könyvek, mire az eladónő szó nélkül odavitt egy polchoz. Nagyon jó, kiválasztom a könyveket, megnézem az árukat, aztán elsétáltam levenni pénzt. Az automata elnyelte a kártyát mert (én hülye) háromszor írtam be a kódot, ami neki nem tetszett. Ezek után kedveszegetten indultam, gondolom a vásárlás maradék részét elintézem itthon. Leszállok egy megállóval odébb, és felbattyogok városkánk közértjéhez. Mi fogad? Lelátorozás miatt a héten zárva. Anyátokat. Mi a fenét tudnak egy hétig leltározni? Jó, gyerünk a város másik felében lévő másik közérthez. Megveszem a tejet és a kenyeret. Illetve csak vettem volna, ha lett volna kenyér. Met itt három órakor már nincsen kenyér. Nagyszerű. Ekkor már kicsit feszélyezett állapotban kezdtem sétálni az OTP felé. Mi fogad? ZÁRVA. Bekopogok, két percig néznek rám, aztán a biztonsági őr kinyitja az ajtót, és kiszól, hogy “Mivan?”
Elmondom a bajomat, erre közli, hogy ők már pénzt nem adnak ki, mert háromkor bezártak, és a kártyát meg újra kell rendelni. Nagyszerű. Ez Nógrád megye. Komolyan mondom, itt három-négy óra felé meghal az élet. A megyeszékhelyben. Az egyetlen üzlet ami éjjel-nappal nyitva van, az a teszkó. Azért elég szomorú, hogy megyünk az EU-ba, és eközben három órakor nem tudok venni egy kiló kenyeret.