Life in the city

Van itt a városban, a piaccal szemben egy kis patak, vagy mifene, és volt ott két tőkés réce, meg három kis rágcsáló (talán pocok). /Ebből a mondatból az egyszerű olvasó azt bizonyára leszűrte, hogy Mefi nem nagyon van otthon, azaz nagyon nem van otthon az ilyen témákban./Kifejezetten helyesek voltak; a kis rágcsálók közül az egyik jól elbújt, és onnan kukkolt, a másik kettő pedig felváltva, néha-néha kimászott, futott egy kört, meglátta a récét, és visszaszaladt a bokrok közé.

Voltak ilyen elvileg indiánok is, és elvileg zenéltek is (bár pléjbekkről ment a témázgatás). Viszont érdemes megfigyelni, hogy milyen szép aranyékszerei vannak a mai indiánoknak. ;]

Ez a város pedig fos. Ha összeáll, lehet szar is, de egyelőre fos. Hiába van kábeltévé, meg útépítés, meg hiába újították föl az Apolló Mozit (ami szintén fos). Kéremszépen, milyen dolog az, hogy tizenkét üzletből kettő árul DVD-t? Az egyikbe nem tudtam bemenni, mert nem esett útba (Tacskó), a másik pedig 280 plusz áfát kér egy nóném ócska lemezért. Értem én, hogy csökkent a gázszámla támogatása, meg szigorúbb az adózás, de hát azért na, a huszonegyedik században, 2007 első napjaiban azért elvárná az ember, hogy legalább egy nyamvadt DVD-ért ne kelljen már fővárosba utazni. És igen, ez az ország fővároscentrikus, vagy hogy mondják az okosok.