Ez mennyire fáj, mennyire igaz:
Talán eltűnök hirtelen,
akár az erdőben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,
amiről számot kéne adnom.Már bimbós gyermek-testemet
szem-maró füstön száritottam.
Bánat szedi szét eszemet,
ha megtudom, mire jutottam.Korán vájta belém fogát
a vágy, mely idegenbe tévedt.
Most rezge megbánás fog át:
várhattam volna még tiz évet.Dacból se fogtam föl soha
értelmét az anyai szónak.
Majd árva lettem, mostoha
s kiröhögtem az oktatómat.Ifjúságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek.
Jackson
2007. április 14. — 02:18:45
József Attila. Jó ez a vers, habár József Attila nem az egyik kedvenc költőm.
Dorka
2007. április 14. — 11:32:27
Nagyon igaz…huhu..még mennyire
maniakus
2007. április 14. — 12:06:16
legalább neked eszedbe jutott , hogy költészet napja. megkésve bár, de. viszont. vagy de, vagy viszont. vagy egyik sem.
Mefi
2007. április 14. — 12:12:23
[re=28478]Dorka[/re]: jaja.
[re=28480]maniakus[/re]: én nekem eszemben volt, csak nem akartam írni róla (többek között azért, ami Shamaltnál is ment-megy). 🙂
Mainframe
2007. április 15. — 19:10:50
Hallottad az ebből készült zenés feldolgozást? Ágnes Vanilla énekli (nemmegijedni!), és meglepően jó. Érdemes meghallgatni azt az albumot, végig József Attila van rajta feldolgozva. (a címe is ez, asszem)
Mefi
2007. április 15. — 21:15:45
Megvan az album, nagyon szeretem. 🙂
a-z*z-a
2007. május 25. — 15:01:44
a száraz zörgő ágak…
a szemed ma már fáradt…
de holnap se lesz könnyebb…
hiába hát a …
bocs !