Brrrüüüm

Ma eldöntöttem, hogy nekem motor kell. Nem ilyen Szimszon, meg Babetta, meg lófasz, hanem olyan igazi sportmotor, vagy egy böszme állat csopper. Erre úgy jöttem rá, hogy ma osztálytársam bevitt a városba egy hasonló gépsárkánnyal, és hát ómg, pedig nem is húzta neki különösebben. Dehát ez egy istenség volt, azért azt elárulom. Bár mókás volt, mert a menetszél olyan irgalmatlanul kirántotta a könnyzáport, meg az amúgyis távozó félben lévő taknyot az orromból, mint a huzat.

Persze, tudom: rengetegen hallnak (így!) meg motorozás közben, de ismerem magam annyira, hogy én nem húznám neki, csak ameddig kell. Meg azt is tudom, hogy elmebeteg állat vagyok, hogy föl mertem más mögé ülni, de hát egyszer élünk. Meg mióta jogsim van, semmitől sem félek. (Komolyan, ha már be mertem ülni egy autóba, amit én vezetek, akkor mi mástól félhetnék.)

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.