Tömegközgáz

Akárki megmondhatja, szűknél is szűkebb makrokörnyezetemben hogy ha valaki, akkor én aztán szeretek közlekedni. Imádok mindenféle járművet (bár nem vagyok olyan fanatikus autórajongó, aki csorgatja a nyálát mindenre), pláne azokat, melyek sínen közlekednek. Metróbuziság befigyel. De nem is ez a lényeg, hanem az, ami ma volt. Mert az már nekem is sok. Kapásból az, hogy négy pesti buszból a negyedik áll csak meg, az is nulla szabad ülőhellyel, úgy, hogy a megállóban állnak nagyjából hatan. Király. Aztán a buszon ment a fűtés. Fűtés, érted, én meg majdnem megrohadtam. Meg a másik. Sporttáska. Kedves kulturálatlan Volánbusszal utazók: a szájbalökött redvás tetves félméter széles sporttáskára találták fel a csomagtartót. Én sem mászom fel kisbőrönddel, mert a teli buszon igen kényelmetlen kerülgetni, aztán ha egyszer poénból beletaposok a közepébe, akkor meg jön a szedfész, ugye. Aztán mikor végre leszállnék, megszabadulva a pokoltól, akkor a csaj előttem olyan óvatosan vette le a kabátkáját a felső csomagtartóból, hogy sikerült neki jól irányzottan fejbekúrnia valamelyik fémes alkotóelemével. Mikor megjegyeztem, hogy hát igen, én vagyok akit majdnem megölt, akkor meg annyit se bökött ki, hogy rohadjál meg. Ez az utazás most duplaplusznemjó volt.

Hihetetlen, hogy az embereknek egészen apró dolgokra kéne csak odafigyelniük, és mindenki sokkal vidámabb lenne.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.