Pentax K20D és Pentax K200D

Pár hete már kapható kishazánkban (is) a címben említett két masinéria, ami nekem azért jó, mert a kiszemelt »Pentax K10D« így várhatólag olcsóbb lesz (igazság szerint már most csökkent kicsivel az ára), valamint hosszú távon azért mert úgy látszik egyre nagyobb igény mutatkozik a Pentax gépei felé, amiből az következik, hogy egyre több objektív és egyéb alkatrész lesz kapható, ez pedig jó.

A Pentax K20D az előző modell továbbfejlesztett változata, szerény 15,1 megapixeles valós felbontással, legújabb CMOS érzékelővel, a Pentax már jól ismert Shake Reduction rázkódásvédelmi technológiájávál, valamint a Dust Removal és Super Protect tisztító és tisztán tartó rendszerekkel bír, 2,7″-s kijelzője pedig LiveView funkcióval büszkélkedik. Mindezt egy időjárás-biztos anyagba csomagolták bele. Nem gyenge kezdés. A váz nagyjából bruttó 270 000; 18-55-ös kitobjektívvel pedig 300 000 magyar pengőért szerezhető be. Elkérik az árát, na, de legalább kapunk is érte valamit.

A Pentax K200D szintén az előző verzió továbbfejlesztése, és majdnem olyan tökéletes, mint az egy nullával kisebb nagytestvére, ám a valós felbontás itt csak 10,8 megapixel, tegyük hozzá ez sem rossz teljesítmény, értelemszerűen attól függ, mire akarjuk használni. Méreteit, felbontását, kezelőszerveit és a LiveView képességet leszámítva megegyezik a K20D-vel. Ennek objektív nélküli ára nagyjából 140 000; a szokásos 18-55-ös jószággal pedig 170 000 forint. A számok szerintem teljesen barátságosak, ha belegondolok, hogy én a »saját gépemet« anno 70 000 forintért vettem, igaz 512 MB-os xD-kártyával.

Fontos, hogy mindkét gép a színes-szagos PRIME névre keresztelt fícsörrel érkezett, amely elvileg az eddigi legeslegjobbabb képminőséget produkálja; ez persze használat közben fog kiderülni, vagy esetleg a tesztképekből, például itt.

Nagyjából egy hete egyébként sikerült huzamosabb ideig fárasztanom egy Pentax K10D-t, és azt kell hogy mondjam, lenyűgöző vas. Persze nem egy másfélmillás szerkezetről van szó, nem is ezt várja az ember, de tényleg meglepő, hogy mennyire kényelmes (szoftverileg, kezelőszervileg, fogás tekintetében, egyszóval mindenhogy), mennyire massív és így tovább. Amatőr szemmel persze professzionál fényképezőnek tűnik, többek között a méretei miatt (a gép sem kicsi, ehhez még egy Sigama 70-300-as obi volt rajtva, kitekerve harminc centiméter, plusz a fényvédő), és ehhez még hozzájön esetleg a portrémarkolat. Ami legeslegjobban tetszett (nekem ez is fontos), hogy nem egy olyan gyerekgép látszatát keltette, mint például a Canon EOS 400D. És itt nem arra gondolok, hogy más mit lát, hanem hogy én, mint jelen esetben használó mit látok. Nekem masszív, kézbeillő, kényelmes gép kell, nem pedig egy turistáknak tervezett apróbb jószág. Nem lesajnálás ez, tényleg nem, pusztán mások az igényeim.

Alig tudom már kivárni, hogy október legyen (mondjuk egy könnycseppet majd elmorzsolok, ha meglátom a végösszeget, az szent).