Showder Klub, második adás

Gombóc Artúr meg cukros.

Jó a »Showder Klub«, tényleg jó, csak sajna igazolódni látszik amitol az elején féltem: ismétlődés. Heti egy alkalom, plusz még a Dumaszínház fellépések, és félő, hogy nem tudják tartani az iramot. Például – az egyébként nálam favorit – Kőhalmi Zoltán mostani fellépésekor egy az egyben ugyanazt adta elő, amit »Salgótarjánban« is. Persze vicces volt másodjára is, csak egyrészt kicsit csalódtam, másrészt mi a garancia arra, hogy nem fogom hallani ugyanezt harmadszorra is, úgy, hogy kiadok nem kevés pénzt érte. Szóval ettől félek kicsit.

Hadházi László, a házigazda újfent remek választás volt, bár a Prius-vicc nekem nagyon-nagyon »Achmed-gyanúsnak« tűnt. (Ez persze nem baj.)

Bödőcs Tibor remekelt, voltak nagyon jó poénjai, bár szerintem volt már jobb is. Ellenben ezzel a paródiás vonallal az a probléma, hogy mindenki ugyanazt a néhány embert veszi elő (Gyurcsány, Orbán, Sólyom, stb.). Ez Ámérikában jól megy, ahol van cirka öt-hatszáz híresség, itt kevésbé. Egy idő után ezért untam rá a Fábryra is.

Lórán Trabarna Barnabás szintén teljesen jó volt, sokkal jobban bejött itt, mint anno a »hutyutyus reklámban«

Ellenben a káromkodások és márkanevek vágása roppant idegesítő. Utóbbit még megértem, de a káromkodásokat este tízkor ne szűrjük már, na! Egyrészt elveszti a hangulatát a poén, másrészt olyan érzésem volt, mintha valami kontakthibás tévét néztem volna, ami hol szól, hol nem.

Valamint nekem most kicsit rövidebbnek tűnt, pedig múltkor még kevesebbet is láttam belőle. Persze lehet csak a jó poénok miatt. Egyelőre tartja magát, de azért kíváncsi vagyok, hat-hét hónap múlva mi fog kisülni belőle (főként a Dumaszínházra gondolok itt).