Holokauszt

Megmondom őszintén, nem szeretem sem a zsidózást, sem pedig azt, hogy rengeteg zsidó mai napig elnyomottnak, átvertnek, megalázottnak érzi magát. Könyörgök, nem 1938 van, hanem 2008. Ami történt, megtörtént, ráadásul több mint hatvan éve. Voltak a második világháború előtt is elég megrázó mészárlások (például az örmény népirtás), aztán azok mégsem vonulnak fel, kapnak segélyt és még sorolhatnám. Vagy ha igen, nem feltűnően, és nem dörgölik az emberek orra alá. Félreértés ne legyen: nem azt mondom, hogy nem volt zsidó holokauszt, pusztán azt, hogy fölöslegesnek, erőltetettnek érzem azt, ami ma megy. Minden héten van valamilyen zsidó holokauszt, minden hónapban felvonulnak, és panaszkodnak, minden évben elmondják, hogy ez a nemtudomhányadik-évforduló. És így egyáltalán nem lepődöm meg azon, hányan zsidóznak nyálukat fröcsögtetve, valahol meg is értem őket.

Tényleg ennyire nehéz tovább lépni? A történteken változtatni úgy sem lehet. Elfeledni jóideig (soha?) nem fogják a történteket. Aki nem akar róla tudomást venni, így sem fog. Aki pedig tényleg megemlékezni szeretne, az nem felvonul, hanem otthon gyertyát gyújt, vagy kimegy a temetőbe, és gyászol.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.