Nehéz az amatőr fotósok élete

Human írja, hogy az (állványról való) fotózásra Angliában eléggé harapnak. Nekem sajnos volt egy kalandom, mikor is a hármas metrót szerettem volna lekapni, állványról, és két biztonságiőrtibi megjelent, hogy legyek kedves elhagyni a metró területét. Hiába izmoztam a BKV-bérlettel, megvárták míg összecsomagolom az állványt, majd ki is kísértek. És sokáig nem értettem teljesen, miért nem lehet állványról fotózni (ezt nagyon sok helyen egyébként a szabályzatban is kiemelten fontos dologként kezelik), míg aztán megérdeklődtem több helyen, és nagyjából az alábbi magyarázatokat kaptam:

• a metrós példánál maradva, a vezető a sötét alagútból hirtelen kiérve a fényes megállóba, nem tudja eldönteni, hogy te most épp egy páncélököllel szobrozol, vagy csak a kompakt géppel izmozol;
• szintén a terrorizmussal magyarázzák még azt is, hogy állványt használva feltehetőleg rendkívül precíz képeket szeretnél készíteni, és ugye aki precíz, az valószínűleg arab is, az arabok meg terroristák, és a következő célpontjukat készítik elő;
• az állvány elvileg veszélyes is lehet, mert mondjuk felkapod, és törsz-zúzol vele, például orrokat. Ez persze inkább zárt helyekre vonatkozik;
• sok helyen úgy vannak vele, hogy aki állvánnyal dolgozik, az feltehetően profi fotós, a képekért pénzt fog kapni, az meg milyen már;
• még több helyen nem hogy állvánnyal, hanem egyébként is tiltják a fotózást. Persze közterületen a fényképek és videófelvételek készítése nagyjából nem ütközik semmilyen jogszabályba (de vannak kivételek);
• és akkor még jöhetnek olyan nyalánkságok, mint például a személyiségi jogok megsértése, vagy mondjuk kémkedés.

Persze aki egy hangyányit is tájékozott a fotózásban, az tudja, hogy a mai világban ezek a szabályok nevetségesek, már csak azért is, mert fillérekért lehet olyan mini kamerákat venni, amelyeket nem szúr ki semmilyen biztonsági berendezés, vagy őr, és kényelmesen körbekattogtathatja az egész területet. Ráadásul ha én terrorista volnék, biztos nem állvánnyal készíteném a fotót, ez majdnem olyan, mintha kiírnám hogy Terrorista vagyok, előkészítem a terepet.. Nem is beszélve arról, hogy ma már a legolcsóbb mobiltelefon is digitális kamerával van felszerelve.

Elszomorító, hogy ha esetleg terrorcselekmény célpontjává válna Magyarország, akkor nevetségesen könnyű lenne az egész metróhálózatot a levegőbe repíteni, hiszen se fémdetektor, se szimatoló kutyák, se semmi. A biztonsági őrök és ellenőrök pedig sajnos inkább egy tizenéves fiatalhoz mennek oda keménykedni, hogy ne fotózzon már állványról, mintsem egy gyanús kinézetű emberhez, akinek piros kapcsoló van a kezében. (Szívesen megnézném, mit csinálnának ha valaki lemenne hátizsákban, kezében egy kicsi, de azért jól látható kapcsolóval, amit egy vezeték kötne a táskához.)

Még elszomorítóbb, amit egyes oldalakon olvasni-látni lehet. A Megint Állunk Vazze blogon például egy mozdonyvezető mutatja a nemzetközileg elfogadott ujját a fotósnak, a Semmi pánik, sínen vagyunk! blogon pedig buszvezető kollégája teszi ugyanezt. És sajnos én is rengetegszer tapasztaltam, hogy fotózás köben úgy kell éreznem magam, mintha valami főbenjáró bűnt követnél el, mert az emberek úgy néznek rám, mintha legalább meztelenül vakargatnám a hónaljamat délben a Váci utcában.

Vagy például a kedvenc példám (ami hozzáteszem valahol érthető, de bosszantó) a Közlekedési Múzeumban volt, ahol közölték, hogy a fényképezőgépet akkor használhatom, ha vásárolok egy fotóengedélyt, ami ezer forintba kerül. Itt még legalább van lehetőség, a Terror Házában például egyáltalán nem lehet fotózni, és nagyon komolyan rád is szólnak, ha csak előveszed a fényképezőt. Valahol persze érthető, hiszen ha lefotózod, és felrakod az internetre, akkor más nem megy el, mert megnézte ott, de szerintem ez hülyeség, mert az átlagember azért fotózza le, hogy öt év múlva majd megnézze, hogy igen, itt is jártam. Vagy például egy turista, aki nem jár évente Magyarországon, biztosan szívesen megmutatná egy ismerősnék. Vagy mondjuk te is szívesen megmutatnád egy ismerősödnek, aki rajta kívülálló okok miatt (kerekesszékben ül mondjuk) nem tud az életben eljutni oda. Vagy-vagy-vagy.

Szóval egy szó mint száz: az amatőr fotósoknak – pláne ha állványt is használnának – nehéz dolguk van. Már sokszor a mostani felszerelésem miatt is megnéznek, mely egy »Fujifilm FinePix s5600« jelzésű bridge típusú gép, valamint egy fillérekért megvásárolható, recsegős-ropogós-nyekergős, profinak egyáltalán nem nevezhető »Hama Star 63«állvány.

Egyszer talán írok arról is, hogy mennyire van nehéz helyzetben az ember, ha videózni szeretne.