Csillag

Hideg van, reggel van, esik a hó, és nekem nincs kedvem iskolába menni. De ettől függetlenül megyek, felhúzom a bakancsom és elvonszolom magam a buszmegállóig, ahol negyed órát ácsorgok majd, mert a busz biza késni fog. Aztán a buszon szokás szerint a annyian lesznek, hogy az ajtóban fogok állni, de engem nem zavar. Mint ahogyan az sem, hogy valami hülyegyerek megint bömbölteti a diszkmenjét mellettem, de én előveszem Empit, az MP3 lejátszót és hallgatom a saját zenémet. Aztán bizonyára megjelennek az kedves öreg nénik, akik igazán nem szeretnének leülni, csak korukat és fizikai állapotukat megtévesztően harcolnak, ütnek-vágnak botjaikkal vagy kereteikkel, és pillanatok alatt elfoglalják, vagy megszerzik az ülőhelyet. Kedvenc beszólásom, mikor közlik, hogy a fiatalok miért nem későbbi busszal mennek. Hát bizony akármilyen hihetetlen, a fiatal is tud fáradt lenni, a fiatalnak be kell érnie időben, különben leszedik a fejét, és bizony egy fiatal sem örül neki, hogy acetonszagú nénikkel és egyéb züllödt emberekkel kell együtt utaznia.

*Én nem tudtam akartam, adjon más valaki címet ennek a bejegyzésnek.