Eurotúra

Szégyen vagy nem szégyen, kimaradt nekem az Eurotúra, talán éppen azért, mert mindenki az Amerikai Pitéhez hasonlította, az meg nekem annyira nem volt nagy favorit. Gergő osztálytársam adta kölcsön még tavaly, aztán egyik este gondoltam miért ne, sokat nem veszthetek.

Kellemesen csalódtam, mivel valami bugyuta filmet vártam, nulla poénnal és bár bugyutának bugyuta, de a jobbik fajtából, hiszen gyakorlatilag végig lehet rajta röhögni, és azért tényleg már megint egy dilis amcsi film íze van, valahogy mégis mosolyra húzza az ember száját, az enyémet legalábbis igen.

A történet is elég általános; az érettségiző srácot a bomba barátnője (ó, Kristen Kreuk, ó jaj!) a ballagás napján dobja, teljes lelki válság, de halvány reménysugárként csillan meg egy lány Németországból, aki mindenképpen szeretné főhősünket látni, és ezért akár Amerikába is utazna. A lány természetesen dögös, tán még az előzőnél is dögösebb, ám barátocskánk mámoros fejjel elküldi e-mailben a fenébe, mert azt hiszi valami átverés az egész, másnap pedig mikor kiderül hogy nem az, fogja a fejét. Végül elindul Berlinbe megkeresni a lányt, az egészből persze egy kellemes kis európai kaland lesz. Ami miatt talán megfogott, az pont Európa, mert bár nem mindig a legjobb helyként mutatják be, mégis egyszerűen jó dolog Londont, Párizst és hasonló helyeket látni. Móka, barátok, nyár, bulik, kaland – erről szól az egész.

Lehet velem van a baj, mert IMDb-n például csak 6,4 pontot kapott a tízből, de persze minden ember ízlése más. Én alapjáraton nem vagyok oda a hasonló filmekért, volt egy-kettő ami tetszett, de ennyire szerintem egyik sem. Rég volt már egy vígjáték ennyire önfeledt és laza, kötelesség nélküli. Nem voltak elvárásaim, mégis jól éreztem magam, így kell ezt.

{{5csillag|(Bűn vagy nem, nekem nagyon bejött, csak ajánlani tudom.)}}