Közellenségek

Az van, hogy hiába a nagy nevek, hiába a klassz sztori, hiába a gyönyörű képi világ valamint az eltalált zene, ha egyszerűen túl hosszú a film. Mert a Public Enemies egyébként egy kiváló darab lenne, ha éppen nem vesztené el az ember az érdeklődést a századik perc körül.

A mese egyébként több szálat is feldolgoz, ezidáig nagyon rendben van. Például hogy egy nyomozóhivatalból hogy lesz később a Szövetségi Nyomozóhivatal, az FBI. Vagy hogy John Dillinger, a hírhedt bankrabló hogy szökik meg a börtönből és hogy pakolja ki a nagy és biztonságos bankokat egy perc és negyven másodperc alatt. De például azt is, hogy hogyan szeret bele első pillantásra a háromdolláros ruhát viselő hölgyeménybe. Vagy például a híres-nevezetes Szindikátus. Ezek mind-mind nagyon jók egyébként, a baj tényleg ott van, hogy ez a film kemény két óra és húsz perc. És ezalatt nem az a probléma, mint a »Benjamin Button különös életével«, hogy bár még nézted volna négy órán át, de már kockásra ülted a fenekedet, hanem konkrétan minden viccet mellőzve, a századik perc környékén elkezdtem valami teljesen más dologról agyalni, annyira unalmas lett a film (pedig valójában azt a jelenetet szánták izgalmasnak).

Johnny Depp ide vagy oda, végeredményben sajnos unalmas lett. Ha belerakják 90, esetleg 100-110 percbe, akkor talán, de ezt a 140 percet egyszerűen nem bírja el a sztori. Azért sajnálom, jobbat vártam.

{{3csillag|}}