Hosszúhétvége

Fergeteges dolog olyan országban élni, ahol ha betörnek az üzletedbe és az életedet akarják kiontani, akkor legalább egy óra míg megérkezik két rendőr, de ha a szomszéd rád hívja őket, mert este nyolckor neki állsz porszívózni, akkor tíz perc alatt ott vannak. Vicc az egész. Tudom, hogy semmi nem lesz jobb azáltal, hogy leírtam, ráadásul nem is velem történt a dolog, de akkor is gáz.

A napokban egyébként az életkörülményeim is fergetegesek; a lomtalanítás ugyanis tegnap volt ugye, és az összes szekrényt eltávolítottam a lakásból (a régi albérletben egy ezeréves 80-as évekbeli szekrénysor volt, az a retró fajta, biztosan mindenki tudja milyenre gondolok, fiókos, akasztós ésatöbbi; az újban meg van beépítve egy gardrób). Apropó, ez is viccesen zajlott: felraktam Vaterára háromezer forintért a három szekrényt, mondván annyit megér, meg legalább nem nekem kell megszakadnom mire lecipelem az elsőről. Egy óra volt már csak az aukció lejártáig, senki nem jelentkezett, gondoltam akkor lehurcolom. Tíz perccel a vége előtt jött az e-mail, pontosan akkor, mikor bezártam az ajtót és végre ledobtam magam a karosszékbe, hogy akkor megvenné valaki. Persze addigra már rég elvitték a mágusok. Szóval visszatérve: a ruhák most a kanapén és a fotelben vannak szerteszéjjel. A holmik nagy részét már átvittem, holnap intézek a másik lakásba internet-hozzáférést (legalább egy hét mire bekötik, gyász) és hasonlók.

Szóval ilyen dolgok mennek.