Mindennapjaim

Gondoltam írok már egy ilyen mivanvelemposztot, mert egyrészt régen volt hasonló, másrészt meg jól esne most leírni pár dolgot, amit aztán senki sem olvasna el feltételezhetően.

Azt nem mondom hogy békésem, mert szereztem pár ősz hajszálat (tényleg), de lezajlott az »elszomoríthatatlan rozsomák« hadművelet: elköltöztünk. Az új lakás maga az álom. Nem penthouse, de van eggyel több szoba, ahol ugyan az ágyon kell keresztülbukdácsolni hogy a hatalmas gardróbszekrényt ki lehessen nyitni, viszont elfér egy kis étkezőasztal is, hatalmas íróasztal a nappaliban, nem megyek neki minden második dolognak a szűk hely miatt, és van fürdőkád, ami azért jó tud lenni néha, egy fárasztó nap után. Kell elég sokat költeni még apróságokra (konyhába egy normális munkalap-megvilágító, sín a szekrény alá, néhány könyvespolc a nappaliba, egy puff, képek a falra és hasonlók), de úgy érzem, hogy itt legalább van értelme, mert jól érzem magam. Persze jól éreztem magam a régi helyen is, de azt nem tudtam ennyire a saját ízlésemre alakítani. Tudom, aki meg a konténerben turkál, annak a Hollywood Boulvard lenne a harmadik emelet négy, ahonnan reggel lifttel.

Aztán. A suliban sikerült egy rakat értékes és fontos, továbbá adott esetben olyan kapcsolatot kiépíteni, amiből haszna nem feltétlen lesz az embernek, de mindenképpen jóleső érzést ad, hogy ilyen-olyan emberekről elmondhatom: ismerem őket, beszéltem már velük és miegymás. A mesterséges intelligencia vizsgától ellenben kicsit tartok.

Kaptam továbbá két rendkívül jónak hangzó állásajánlatot is (jelezném hogy ez az első alkalom, hogy ilyenről írok, szóval morzsoljunk el egy könnycseppet), amiből valószínűleg az egyik 100%, hogy bejön, és mellette tud gördülni az egyébként sínen lévő insolis és az iskola is.

Apropó insolis. Nem vagyok profi webfejlesztő, sőt. Érdekel a téma, folyamatosan tanulok, nézem az újdonságokat, követem a trendet, igyekszem egyedi is lenni emellett. Viszont rengetegen kerestek már meg korábban is ilyen-olyan munkákkal, akkor mindig visszautasítottam az iskolára hivatkozva. Mikor rám szólt az egyik srác, aki most a kollégám (alapítótag, cégtárs, nevezzük ahogy akarjuk), hogy csináljunk már poénból valami hasonlót, maximum n+1 cég, amiből nem lesz semmi, őt is visszautasítottam. Többször is keresett, míg végül egyszer rettenetesen felbosszantott, hogy egy olyan cég vállalt egy elég komoly munkát, aki még a frameset-es oldalfelépítésben gondolkodik (vagyis: olyan világban él, amely már öt éve is elavultnak számított), de pénzt azt rengeteget kért érte. Akkor ráírtam, és azt mondtam neki, hogy érdekelne mégis. Gyakorlatilag ha jól emlékszem, pár majd beszélünk róla alkalom után egy hónap kellett ahhoz, hogy létrejöjjön az insolis. Nem bántam meg. Komoly projektünk nem volt még, de felkerestek minket komoly cégek partnerkapcsolat végett, jött rengeteg ajánlatkérés és most is folyamatban van két komolyabbnak tetsző munka, amelyek ha elindulnak, biztosan bevéssük magunkat a magyar webfejlesztők című kőtáblába. Mondtam korábban is, nálunk nincs rizsa: bármit, amit az ügyfél akar, mindent, amit a web megkövetel. Profi, minőségi, megfizethető munka, eszerint dolgozunk, és megbeszéltük mindannyian, hogy akármi is lesz, ezek a szavak óriási betűkkel fognak lógni a homlokunk előtt, még ha csak egy kis munkáról is lesz szó. Mert így lehet normálisan üzemeltetni egy vállalkozást, így lehet megrendelőket szerezni, így lehet kiharcolni a megelégedettséget és elismertséget. Egy, maximum két évet adok az egésznek. Ha addig nem leszünk ismertek, de ami még fontosabb: elismertek a szakmában, akkor itt és most megígérem, hogy abbafejezzük az egészet. Két év. Meglátjuk.

A drágalátos macskám orra pedig begyógyulni látszik, két hét múlva viszem kontrollra, ma pedig megtapasztaltam, hogy az állatoknak van egy érdekes arckifejezésük, amint a serpenyőből rossz pályára került, tévesen így feléjük repülő palacsintát nézik. Gyakorlom egyébként, öt palacsintából egy volt a veszteség, egyet pedig összegyűrtem véletlenül, de azért egész jól megy, az íze meg finom, benne csokikrém, rajta szirup és porcukor, szépen összetekerve, meg hasonlók.

Mást nem. Illetve azt mégis, hogy komoly reformtervezetek vannak a blog komment-életével kapcsolatban. Majd összeszedem ezirányú gondolataimat, és kifejtem egy bejegyzésben az új kódekszet, de most megyek keringő égitest pályáját számító algoritmus, valamint mozi jegyeladási rendszerének feladatspecifikációját kidolgozni.