Volt már szó az időutazásról, most közelítsük kicsit másként a dolgot egy érdekes gondolattal és egy amolyan apró kis játékfélével, ami egyértelműen arra irányul, hogy kommentek formájában csaljak ki véleményt a mélyen tisztelt olvasóközönségből.
Szóval tegyük fel, hogy ma lefekszel a szokásaidnak megfelelően, ugyanígy ki is alszod magad és holnap szintén a szokásoknak megfelelően fel is ébrednél, ám mikor kimennél a reggeli zabpehely-pirítós-kávé-kakaó-tej-feles-akármi elfogyasztásának céljából a konyhába, menet közben a falra akasztott naptáron fel sem tűnne, hogy nem november huszonhetedike, hanem január nyolcadika van.
Egészen addig nem tűnne fel, míg mondjuk be nem érnél az iskolába, ahol a majdnem egy évvel ezelőtti órák vannak, vagy ha a magam példájából indulok ki, az iskola még nem is abban az épületben van, ahová te mennél, hisz ott csak egy építkezés fogadna.
Képzeld el, ahogy állsz az építkezés előtt, és meglátod a táblát, hogy várható átadási idő 2009. június. Beugranak a nyári emlékek, hogy hiszen már november van, hirtelen nem is tudod hová fordulj, de beesel az első közértbe, ahol ránézel az újságokra, amiken ugye egyértelműen látszik, hogy 2009. január 08. a dátum.
Mit csinálnál? Hová mennél? Kihez fordulnál?
Mielőtt válaszolsz, gondold végig. Két lehetséges válaszod van: megpróbálsz mindent ugyanúgy csinálni, vagy megpróbálsz mindenen, de legalább a hibáidon változtatni.
Viszont itt jön képbe a pillangó- és még ezeregy másik hatás is. Ugyanis mi van ha egy találkozóra öt perccel később érsz oda? Mi van ha valaki, akivel akkor összefutottál, a késés miatt nem szaladsz bele? Ha emiatt egy levelet két perccel később tudsz elküldeni, és pont emiatt elkavarodik a bitek végeláthatatlan tengerében? És még ezer más hasonló apró esemény.
De oké, felvetődik hogy kijavítanád a hibáidat, viszont emiatt másik, akár adott esetben végzetes hibákba futnál bele. Mert nem tudhatod, hogy valami amit most hibának vélsz, később az életed egyik legjobb döntésévé növi ki magát.
És ha valaki odajönne hozzád egy ilyen történettel, hinnél neki? Hinnél egy vadidegen embernek, aki azt mondaná, hogy mához egy évre halálosan szeretni fogjátok egymást? Hinnéd, hogy az, akit a barátodnak vélsz, egy év múlva elárul? Elhinnél egy ilyen sztorit? Mit csinálnál? Hová mennél? Kihez fordulnál?
Péter
2009. november 26. — 22:20:47
Qrva mérges lennék, hogy mégegyszer meg kell csinálnom az elméleti fizika szigorlatot, a szakdolgozatomat és az államvizsgát… Őszintén ez jutott először az eszembe. És ugye még abban sem lehetnék biztos hogy ugyanazokat a tételekt, stb. kapom mint már egyszer korábban (későbben?) – ugye a pillangó effekt… Azthiszem számomra ez csak szívás lenne a javából… Főleg, hogy még a lottószámokat sem tudom visszamenőleg 😀 Mondjuk pár sporteseményt vágok… Hmmm… Akár a vizsgaidőszak előtt el is húzhatnék melegebb éghajlatra a nyereményből 😉 Ha persze nem szólna közbe a pillangó… Á, látom már, sehogy sem jönnék ki jól a dologból, szóval inkább ma nem is fekszem le, ki tudja… 😉 De valóban izgalmas a kérdéskör.
wing
2009. november 26. — 23:27:33
komolyabban venném az első évet a suliban. sokkal. mindenesetre talán a két legjobb barátom elhinné a sztorit, rájuk számíthatnék 🙂
meg odamennék ahhoz a lányhoz a 41-es villamoson, de lehet akkor már aidses lennék, ki tudja.
Aliendriver
2009. november 26. — 23:47:10
Szerintem nagyon hamar azon kapnám magam, hogy azon töprengek, vajon egyszeri ugrásról, vagy időhurokról van-e szó, és ha időhurok, mi lehet a kiváltó tényező. Aztán élvezném az életet, próbálnám a legjobb formámat hozni és kijavítani a hibáimat. Kétlem, hogy bárkinek is szólnék, inkább nekiállnék egy összeesküvés-elmélet blogot írni, ahol kifigurázva mutatnám be az elmúlt-eljövendő egy év eseményeit.
Senki sem tudná ugyanazt az életet élni, egy év tapasztalatával és tudásával lenne bölcsebb, ez pedig túl nagy fegyver ekkora távon egy ember kezében.
Kokan
2009. november 27. — 01:35:11
Ugyan úgy azt csinálnám, amit jónak látok. Ami biztos néha más lenne, mit akkor volt, de lényegében nem próbálnák változtatni a dolgokon.
Viszont a vizsgáknak én sem örülnék, bár ha ugyan azokat kapnám biztos jobban sikerülne; és akkor másik iskolába kerültem volna, aminek nem örülnék. Szóval lehet hogy direkt el kéne rontani …
sylverdevil
2009. november 27. — 09:33:53
egy fokkal jobban megtanulnám a “balassi bálint emberarcú istenábrázolása” c. irodalomtételt, hogy se az én, se a tanárnő arcáról ne süljön le a bőr, hogy összekapart nekem asszem 90%-ot, az oktv 3. fordulójára jobban készülnék (talán 198 helyett meglett volna a max, 200 pont is) és akkor a 31. hely helyett talán a felvételinél is pluszpontot jelentő 30.-on sikerült volna megállapodni. elintézném a nyaram fogtörés nélkül, ilyesmi 🙂
thingol
2009. november 27. — 13:17:22
én tuti barátnőhöz/legjobb baráthoz mennék, de nem biztos, hogy azonnal, először rákészülnék, hogy tudjak neki valami konkrétumot, hihetőt mondani (akár a jövőről, de a legjobb lenne ha az adott napról ugrana be valami) – azon kívül pedig próbálnám úgy alakítani az életem és a barátaim életét (persze csak bizonyos mértékben szólnék bele a dolgokba), hogy talán egy jobb mederbe essen az életük.
ha az adott ismeretek alapján hozunk egy logikus, racionálisan védhető döntést, amiről ugyan később kiderül, hogy rosszak lettek a következményei attól még maga a döntés jó volt – ezért mernék változtatni a múltamon.
Dávid
2009. november 27. — 14:43:12
Indulnék néhány sportfogadáson. Iskolába bejárnék,de tanulni nagyon nem kéne… Ilyesmi 😀
axaard
2009. november 29. — 11:49:55
Érdekes lenne, az biztos. Egy év tapasztalatával biztos nem tudnám ugyanúgy leélni az életemet. Sokkal hamarabb összebarátkoznék azokkal az emberekkel, akikkel most barátságban vagyok, sokkal ahmarabb megszakítanám a kapcsolataimat azokkal, akikkel már megszakítottam.
Többet tanulnék, valószínűleg bevállalnék olyan dolgokat is, amiket akkor nem mertem, de utólag már bánom. Egy teljesen más jövőm-jelenem lenne, de nem bánnám.
twinpiss
2009. november 29. — 12:07:15
megkeresném a lányt, akivel akkoriban romlottak el a dolgok… és megpróbálnám kijavítani, senki, semmi mással nem törődve…
Satchel McPouch
2009. november 29. — 18:30:39
Hát először is én inkább tavaly szeptemberig akarnék visszamenni. Vagy ha választani lehet, akkor a gimis első évnyitóig. Pfhehh… sok mindent nem vettem észre időben, amit most bánok.
Na de akkor vegyük a január 8-at. Hát ja, megpróbálnék nem bukdácsolni matek vizsgákon, bejárni geológiára, ilyenek. Eljárni szórakozni többet kicsit szocializálódni, több embert megismerni. Leadni olyan 15 kilót, meg növeszteni vállakat amíg be nem költözik az új lakótárs leányzó. Meg nem leönteni a laptopot. 🙂 Mondjuk szerencsejátékkal hasznot húzni a helyzetből nehéz lenne, mert az ilyesmi dolgokra nem figyeltem oda igazán. Talán Angliába kéne menni fogadást kötni random dolgokra, amikre véletlenül emlékszem, ha már. 🙂
De a helyzet az, hogy rengeteg helyen elbénáztam az előző tanévemet az élet minden terén, nagy részt azért, mert felkészületlenül és éretlenül vágtam neki a külföldnek, ami a f.sztudja, hogy az én, vagy a szüleim hibája inkább, és elég gyakran filóztam rajta, hogy milyen volna visszamenni az időben mai ésszel, és jobban összeszedni magam, odafigyelni a temérdek kihagyott lehetőségre. No mindegy, lesz ez még így se.
FlashGordon
2009. november 29. — 23:09:05
Először arra gondolnék, hogy mi van akkor ha az egész eddigi életem csak álom volt-e. Mert ugyebár ébredés után történt a “gebasz”. Aztán ha látnám hogy ugyanazok a dolgok történnek mint amire emlékszem, akkor a második gondolatom valami nagyon bonyolult időutazásos-álom lenne. Tehát azt remélném hogy az eltelt pár hónapot csak egy éjszaka alatt álmodtam(FlashForward). Ezután elmondanám a szüleimnek, meg néhány barátomnak, és felkeresnék egy professzort valamelyik egyetemen aki otthon van a témában és elbeszélgetnék vele hátha tud magyarázatot a dologra. Végül, ha nagyon magam alatt lennék a történtek miatt, remélném hogy ez is csak egy álom. 🙂
Mefi
2009. november 30. — 11:56:58
[re=6057715]Péter[/re]: erre én is gondoltam, hogy mi lenne ha újra kellene érettségiznem. Lehet, hogy mindent jobban tudnék, de sokat nem módosítana, mert elégedett vagyok a mostani helyemmel. Maximum elégedettebb lennék az eredményeimmel, de ezzel meg az a bajom, hogy utána olyan érzésem lenne, mintha csaltam volna.
[re=6057716]wing[/re]: és te elhinnéd ha valamelyikőjük odamenne hozzád egy ilyennel?
[re=6057718]Aliendriver[/re]: én is azon a véleményen vagyok, amit az utolsó mondatodban írtál.
[re=6057719]Kokan[/re]: vagy csak egy helyre beadni a jelentkezést, én azt tenném. 🙂
[re=6057720] sylverdevil[/re]: magyarán úgy érzed, hogy lett volna mit jobban csinálnod akkor?
[re=6057724]thingol[/re]: nekem is ez jutott eszembe, de mi van akkor ha a barátnő nem ismer még téged, mert akkor jöttök éppen össze?
[re=6057725]Dávid[/re]: sportfogadás érdekes, kíváncsi lennék működne-e.
[re=6057745]axaard[/re]: ez még a nagyon érdekes része: az emberi kapcsolatok. Én is biztosan megszakítanám vagy nem alakítanék ki komolyabb kapcsolatot azokkal, akikben később csalódtam.
[re=6057746]twinpiss[/re]: ebben az egy mondatban mennyi fájdalom van…
[re=6057749]Satchel McPouch[/re]: ha én választhatnák, úgy ötéves koromig mennék vissza, és mindent megváltoztatnék. Vagy mégse, nem tudom. Elégedett vagyok tényleg a mostani életemmel, de ki tudja, ha kacsintgatna a változtatás lehetősége, lennének dolgok amiket máshogy alakítanék. (Az ugye megint más kérdés, hogy egy ötéves egy húszéves tapasztalataival mennyire keltene feltűnést.)
[re=6057751]FlashGordon[/re]: na, ez rohadt jó gondolat, látod, eszembe sem jutott, hogy álomra gondolnék. Pedig tényleg milyen kézenfekvő.
Carter
2009. november 30. — 20:08:47
Aki ugyanúgy élné az életét, az nem tanult a hibáiból! Én pl. annyi OTP részvényt vennék, amennyit csak bírok, 1200-as árfolyamon, hogy most, 5000 fölött eladhassam.
sylverdevil
2009. december 01. — 22:12:04
[re=6057764]Mefi[/re]: minimálisan csak 🙂