Helló, Budapest!

Tegnap 22.30-kor a W6 218 járatszámú csodálatos Airbus A320 repülőgép Fényes Attila kapitány és a teljes legénység kíséretében hozzáért a budapesti Ferihegy 1 repülőtér nem tudni hányas számú kifutópályájához, kis fekete féknyomot hagyva a kéthetes olaszországi családlátogatásom emlékeként.

Most lótásfutás Budapesten, tegnap úgy indítottuk az estét hogy elmentünk Teszkóba ventilátorért. Meleg van itt is, de mikor kiléptem a reptérről az első gondolatom az volt, hogy lélegzem, nem pedig fuldoklom a páratartalomtól. Mondjuk én inkább a meleget választom, ha tehetem.

Most először utaztam (oda-vissza) WizzAir-rel, mindenki mondta hogy majd rájövök mért olyan olcsó és ecettárkony, de semmi rosszat nem tapasztaltam, a gépek kényelmesek, a kiszolgálás udvarias, három deci kiló kettő és ötven de ajróban, az egész utazásom oda-vissza, csomaggal, webes utasbejelentkezéssel és mindennel együtt (kapaszkodj) harminc darab ajró volt. 8 899 forint, oda-vissza és ott voltam egy óra alatt, ráadásul sokkal közelebb mint ahová kétszer ennyiért 14 óra alatt a busz visz. Azt hiszem ezentúl körbefogom repülni fél Európát ilyen járatokkal.

Ez van.

Az utazóközönség tegnap meg akart ölni valószínűleg, mert pofátlanul bekéredzkedtem a pilótafülkébe, ahol beszélgettem pár szót a kapitánnyal. A légiutas-kísérők mosolyogtak végig, míg a végén valaki följött hogy azonnal hagyjam el a repülőgépet mert csak rám vár a busz. Mindegy, megérte.