Voltunk ma bevásárolni a Faenza városában lévő LIDL-ben (azért jók ezek az üzletek mert polcra pontosan ugyanúgy vannak a dolgok), ahol bevásároltam néhány olyan dolgot amelyeket otthon nem lehet kapni, bár idén csak módjával, figyelembe véve a 32-es számot a poggyász maximális kilogramban értendő súlyát tekintve.
Az alkoholos üvegek előtt álltam (apropó, bejönnek az olasz borok, pedig sosem boroztam igazán), amikor előttem három fiatal srác közül az egyik a grappa szót mondta félhangosan. Semmi többet nem beszéltek, de ahogy rájuk néztem (mezei egyszerű ruhában voltak, tényleg semmi extra) volt egy olyan érzésem, hogy rokonokat, barátokat vagy ismerősöket látok. Pedig nem ismertem őket. Ismerős-ismeretlen érzés volt, nem tudtam vele mit kezdeni. Aztán egyszercsak a felismerés szikrája úgy gyújtotta meg a villanykörtét mely a fejem fölött lebegett, mint a rajzfilmekben szokás: ezek magyarok. Még hezitáltam néhány másodpercet, amely nekem egy órának tűnt, aztán egy szerény bocsi ti magyarok vagytok kérdés után elvigyorodtak mind a hárman, és válaszoltak egy hogy a fenébe ne szófordulattal.
Nem tudom más nemzet fiai éreznek-e ilyet, de hihetetlenül szivetmelengető, még két hét távollét után is, amikor a hazádtól 1 200 kilométerre magyarokat, a honfitársaidat találod, és a sok pörgő sí meg no között elkapsz egy másik olasz szót, amely kicsit máshogy cseng, pontosan azért, mert egy magyar mondta.
Finom a pizza. Finom a gnocchi. Finom a profiterol. Finomak az olasz borok. De mégis, jó dolog magyarnak lenni, azt akartam csak mondani.
Tetszett a bejegyzés?
Megköszönöm, ha nyomsz rá egy like-ot vagy megosztod másokkal:
wantoo
2010. július 20. — 00:57:00
Menj el egyszer Erdélybe a Csíksomlyói búcsúra! Amelyik magyar ott azt állítja, hogy nem jó magyarnak lenni, no az nem ember, vagy nem tudom : ]
Karbonade
2010. július 20. — 23:51:35
“Nem tudom más nemzet fiai éreznek-e ilyet”
Ja, egyik ismerősöm mesélte, hogy pont az olaszoknál a román bárátnőjét ki akarta zsebelni valaki a metrón, odaszólt neki románul, hogy vigyázzon, erre a zsebes visszaszólt, hogy “ja, ti is románok vagytok, akkor bocs”. Biztos szívmelengető 🙂
zimmith
2010. július 21. — 01:34:33
Jelenleg Bécsben töltöm az időm egy nyáriegyetem keretében egyedüli ként magyarországról. Van még egy lány szlovákiából aki tud magyarul, de igazából nem hiányzik a magyar. Az emberek mind iszonyato jó fejek, és valahogy nem látom szükségességét.
Mindenesetre magyarnak lenni egy különleges érzés, és biztos hogy mindenhol találkozol magyarokkal, annak ellenére hogy milyen kis ország vagyunk. Igazából nem tudom eldönteni hogy jó-e vagy nem. Ezt mindig az adott szituáció dönti el. Eddigi tapasztalataim alapján többet ég a pofám hogy magyar vagyok. De ez persze hely függő is lehet.
wing
2010. július 21. — 22:13:42
itt londonban is sokszor találkozom magyarokkal, eddig abszolút pozitív a kép, jó érzés néha ismerős szavakat hallani ebben a multikulturális durvulásban.
Dávid
2010. július 23. — 22:29:13
Münsterben találkoztam egyszer így magyarokkal, két osztálytársammal voltunk ott, persze magyarul beszéltünk, és hátraszólt egy pár, hogy “Sziasztok!” 🙂