Egy videó, ami ehhez kapcsolódik:
Nemlátom, kattintok, meglátom!
Ez egy olasz reklám. Olasz termék, olaszokkal, olaszok által, olaszoknak készített reklámja. A Sammontana olyasmi mint itthon az Algida (ex-Eskimo), több féle, több ízű, kifejezetten finom jégkrém és fagyi gyártója; kint az olaszok között ahogy én észrevettem elég népszerű.
Minden este a tévében kétszer, de inkább háromszor-négyszer ment ez vagy valamelyik másik reklám, és nekem mindig az jutott az eszembe, hogy itthon a magyar termékeknek ritkán látunk magyar, még ritkábban jópofa reklámokat. Tudom, ez sem egy aranyszobros alkotás, de tényleg hangulatos, a dallama belemászik az ember fülébe, és ha ránéz a fagylaltokat sorakoztató hűtőre, rögtön dudorászni kezdi. Itthon cserébe kapunk hüvelygombát vacsora közben, kétszer.
És ez nem csak a jégkrémmel van így. A legtöbb reklám olasz, sokszor még az eredetileg nem olasz produktumoké is. A termékneveket az esetek nagy többségében lefordítják, vagy valami az olaszok által könnyebben megjegyezhető és kiejthető nevet adnak nekik.
És most őszintén, nem érthető ez a hozzáállás? Egy magyar terméknek mért ne magyar szereplőkkel, magyarok által rendezett, magyar piacon kifizetett reklámja legyen? Egy Magyarországon, magyar nyelvű emberek között árult terméknek mért van az adott nyelvet nem beszélőknek kiejthetetlen és megjegyezhetetlen neve? Értem persze, hogy a filmátnevezések után inkább jegelni kellene ezt (apró kitérő, hogy az olaszok viszont kevés filmcímet fordítanak, ha mégis, akkor is az egyértelműeket, melyeket gyakorlatilag szóról szóra lehet, vagy meghagyják az eredetit és gondolatjellel adnak olasz címet), de hihetetlenül becsülöm őket ezen hozzáállásuk miatt.
Apróságok ezek, lehet hogy igazából fel sem tűnik, de többek között ilyen és hasonló kis apróságokon keresztül lehet megismerni milyen is egy nemzet.
Heistmonkey
2010. augusztus 04. — 23:09:14
Eh, szokás kérdése. Meg olcsóbb a külföldi reklámot szinkronizálni mint forgatni egy tök újat. A filmcím és filmszinkron esete ugyanez, régről megmaradt sokás, hogy minden le van fordítva és szinkronos. Namost ennek van jó oldala, meg rossz is. Hosszútávon jobban előjön a rossz (elszigeteltség érzéséhez járul hozzá, meg hasonlók).
De amúgy például a németek is ezt csinálják a filmekkel, egészen meglepődtem, hogy egy ötszázezres város több mint 10 mozijában kéthavonta egyszer lehet feliratos filmet találni.
Protipp: nézz utána, hogy a lengyelek hogy néznek külföldi filmet. 😉
Mefi
2010. augusztus 05. — 00:10:28
[re=6061815]Heistmonkey[/re]: persze, költségesebb forgatni egy új reklámot, de legalább házon belül maradna a pénz.
axaard
2010. augusztus 05. — 15:57:38
Persze, nagyon jó lenne, ha országon belül maradna a pénz, de sajnos ez nem szokás itthon. Egyszer elborzadva láttam, hogy egy belvárosi CBA-ban a magyar tej szinte kétszer annyiba került, mint a lengyel import tej. Pedig arra még mennyi szállítási költség jön, meg miegyéb. És utána csodálkozunk, hogy a magyar emberek a spanyol paradicsomot, a lengyel tejet, és a francia almát eszik…
Pont mostanság írta a VEKE, hogy érdemes lenne egy magyar jármű-gyártó céget támogatni az új metrószerelvények kapcsán, mert a kettes metró, négyes metró szerelvényeit azonnal lehetne tőlük beszerezni, és egy-két év múlva a hármas metróra az új szerelvényeket is lehetne onnan. Egy Facebook csoportot lehet megérne, az tüzijáték példájának okán, hogy magyar szerelvényeket akarunk a magyar metróra!
Dávid
2010. augusztus 09. — 17:39:11
Szerintem meg is tudná csinálni azokat a szerelvényeket egy magyar cég, még jobb minőségen is. Credo rulez 🙂