Bumm, tikok nélkül

Az volt, hogy éjszaka, most kivételesen, mint a legtöbb jóérzésű ember, így főhősünkék is az ágyukba feküdve aludtak, ki-ki rózsaszín álomvilágban, ki-ki olasz bűnözők meg repülőgépek és fényképezők valamint objektívek világában lebegve. Mindezt egészen addig, amíg hajnali három óra husznnyolc perckor hatalmas robbanás rázta meg a lakást.

Főhősünk (aki Mefi) először köpni-nyelni nem tudott, bár tegyük hozzá hogy más testnedvei és kevésbé nedves részei hamar tudtak volna távozni, ha nem erőlteti azok visszatartását. Először arra gondolt, hogy a macska fellökte a számítógépet, így hirtelen a nemes kínzási folyamatok és a hisztérikus sírás jutott eszébe, miután a macska álmosan megjelent az ágy végében, hatalmas farokkal (az a farka volt hatalmas ami a hátul van a feneke felett) és hatalmas szőrrel, tudniillik a macska felborzolja szőrzetét ha megijed. Következő gondolat a betörés volt, de a vastag biztonsági zár persze egyértelműen nem teszi ezt lehetővé (legalábbis a főhősék bíznak ebben).

Kis idő elteltével főhősünk (A Mefi) kimászott az ágyból, be az éjszaka bugyraiba, de sokáig útja nem tartott, mert a konyhában majdnem hanyatt csapta magát. Az ugyanis úszott. A pezsgőtől.

Történt ugyanis hogy néhány hete egy esti pezsgőfogyasztás után marad fél üveg, ami bekerült dugózva a hűtő alsó polcára. Az idő múlása elfeledtette szegény pezsgő létezését, az viszont bosszúra készülve gyűjtötte egészen napokon és heteken át energiáját, míg 2010. augusztus 27-én éjszaka három óra huszonnyolc perckor úgy gondolta elérte azt a pillanatot, mikor katarzis szerűen kilövi magából a dugót. Csakhogy a dugó kilövésével együtt megindult hátramenetbe, kinyitotta a hűtő ajtaját, majd hanyatt vágódott a konyhakövön, csak úgy, mint néhány perccel később majdnem főhősünk is, aki Mefi, és aki röhögve törölgette a konyhakőről a pezsgőt, hajnali fél négykor.

Disz vöz a feszinéting sztori.