Azon gondolkodtam

Azért Londonban is tudnának neked olyan helyeket mutatni ahol nemhogy telefont nem mernél elővenni, hanem az órát is leszednéd a kezedről mielőtt odamész.

És nem egy ilyen van.

Hős utca ftw

A válasz egyértelmű.

Hát mondjuk annyiból mindenképp jobb itt, hogy talán 50 éven belül nem foglalják el az országot, Anglia (as we know it) pedig addigra már sehol nem lesz.

[re=6062116]Váraljay Gabriel[/re]: Akkor tessék: én azért nem költözöm el innen, mert erősen kötődök ehhez az országhoz és ehhez a kultúrához. Nevezzük hazaszeretetnek. A világ meg nem változott semmit. Az emberek többsége ugyanúgy szereti a hazáját, ugyanúgy abban az országban szeretné leélni az életét, ahol született. Amíg kint laktam Londonban (igaz, csak két és fél hónap volt), elég sok külföldi születésű emberrel összeismerkedtem, mindegyik örömmel beszélt a a saját szülőföldjéről, és a többség hosszú távú tervei között a hazaköltözés szerepelt első helyen. A hazaszeretet csak a liberális elmékben szűnt meg létezni, az emberek szívéből nem lett és nem is lehet kiirtani.

A cikkről meg csak annyit, hogy úgy tűnik, ebben a témában nem tudunk egyetérteni. Bár tényleg csak két és fél hónap volt, amíg kint éltem, és ez nem sok, de igyekeztem nyitott szemmel járni, és minél több mindent megfigyelni. A nagy helyzet az, és ezt ne vedd bántásnak, hogy nekem úgy tűnik, te nem nagyon hagytad el London egyes zónáját. Márpedig az ottani mosolygós és barátságos arcok nem bevándorlók, hanem turisták. Aki meg az egyes zónában dolgozik, mondjuk pont a Cityben vagy a West Enden, annak minden oka megvan, hogy mosolyogjon.

Budapesten sem rabolnak ki a Váci utcán, Londonban sem fognak megkéselni a Covent Gardennél. A két város méretéből adódik, hogy Pesten sokkal sűrűbben váltják egymást a különböző kultúrájú és veszélyességű kerületek, mint Londonban. De menj csak ki Hackneybe vagy az East Endre, nézd meg Whitechapelt és környékét, ahol szinte bokáig jársz a szemétben, arabokon kívül mást nem látsz, egyből megváltozik a véleményed a mosolygós és kedves bevándorlókról. Én ugyanúgy nem mennék végig 20 millió forinttal a nyóckeren, mint tízezer fonttal mondjuk Hackneyben. Bár az is igaz, hogy Hackneyben folyamatos a rendőri jelenlét, én is keltem már fel éjszaka közepén a rendőrségi helikopter zajára.

Na mindegy, nekem csupán az a fura, ha valaki néhány nap turistáskodás után úgy tekint Londonra, mint egy helyre, ahol le tudná élni az életét. Akivel én beszéltem, magyar és nem magyar bevándorló, MIND húzna el a brébe Londonból, de főleg a keleti-északkeleti részéből.

Tény, hogy én is vissza fogok térni, akár egy-két évre is, de hogy ott éljem le az életem, az kizárt.