Azt vettem észre múltkor, hogy vannak a nagyon sikeres emberek, vannak azok akiknek a nagy és akiknek a kis dolgokban vannak sikereik.
Például van olyan aki mindig pont akkor ér le a metróhoz, mikor jön a szerelvény; mindig pont ott van a lift, ahol ő; mindig pont egy perccel a tanár előtt ér be az órára, és így tovább.
A másik ember, akinek az orra előtt megy el a metró; a lift mindig három emelettel lejjebb van és lefelé megy, nem felfelé, amerre ő menne; és fél perccel azután ér oda a teremhez, hogy a tanár becsukta az ajtót.
Az első embernek viszont nem feltétlenül jönnek össze a nagy sikerek (diploma, karrier, család), míg a második embernek ezek igen.
Nem akarok áltudományt mögé magyarázni, de érdekes, és szinte mindenhol megfigyelhető ez a tendencia.
gergő
2010. november 20. — 23:53:02
ezt jól belemagyaráztad Gábor, persze ha jobb érzés ezt hinni, hát tedd :’)
Mefi
2010. november 21. — 00:03:27
[re=6062794]gergő[/re]: ha jobb érzés azt hinni amit mondok hogy nem tettem, akkor tedd :]
uh
2010. november 21. — 04:35:57
Ezzel szerintem mellé nyúltál…
Nem pont így működnek a dolgok:D
szomszedsrac
2010. november 21. — 09:26:06
Ez nálam kizárólag attól függ, milyen lábbal keltem fel, ha jó kedvem van minden kisebb kudarcot mosolyogva tudok fogadni, ennyi az egész.
Mefi
2010. november 21. — 12:32:25
nem tudom, en siman azt figyeltem ismerettsegi korben, hogy akinek apro dolgokban mindig osszejonnek, az a nagy fogasokrol egyszeruen lemarad, viszont sokan akik a nagy dolgokban rendkivul sikeresek, azoknak a kicsik ritkabban allnak ossze
uvegpiramis
2010. november 21. — 13:26:11
Várjunk. Mi van azokkal, akiknek minden összejön és azokkal akiknek semmi sem?
Mefi
2010. november 21. — 13:26:52
[re=6062802]uvegpiramis[/re]: előbbiek szerencsések, utóbbiak kevésbé 🙂
Mainframe
2010. november 21. — 13:31:11
Már miért lennének a mindennapokban szerencsétlen emberek amúgy sikeresek? Én ebben nem látok semmi összefüggést.
Mefi
2010. november 21. — 13:39:14
[re=6062804]Mainframe[/re]: nem is törvényszerű az összefüggés, de az én körömben ez sokaknak így van
dave
2010. november 21. — 14:06:15
nekem pl. fel sem tűnnek ezek a “kis sikerek” – annyira a véletlentől függenek…pontosan annyira benne van a tömegközlekedésben/liftezésben/későn indulásban, hogy pont elérem a metrót/pont ott áll a lift/pont beesek a tanár előtt, mint hogy várnom kell 5 percet/sétálnom 2-3 emeletet/elnézést kérnem a késésért, ami a saját hibámból történt…és ez nem is siker, hanem szerencse…
inkább igyekszem úgy alakítani a mindennapokat, hogy egy fontosabb gyakorlat (ahol ismer a tanár mindenkit) vagy ZH vagy találkozó előtt már 5 perccel ott legyek, hogy ha látjuk hogy a liftnek 5 perc kell mire jön akkor inkább lesétálunk vagy felmászunk (nyilván nem a tizedikre 2 cementeszsákkal:P) a lépcsőn….a busz/metró meg vagy jön, vagy nem – nem egyszer volt olyan, hogy pontosan 1 perccel busz indulása előtt értem oda, aztán mégis jöhettem taxival/sétálhattam negyed órát, mert kimaradt a járat…akkor ez most mi?:D
sylverdevil
2010. november 22. — 20:50:19
Mefi, kérlek ne mond, hogy ez most komoly… 😀
no offense, de ismerettségi körödben valóban számon tartod az apróbb sikereket? (liftajtó, nemkésés, stb)
dave
2010. november 22. — 23:29:17
sylverdevil: ezen elgondolkoztam én is…azt persze megjegyzem, ha valamelyik haverom minden órán pont a tanár után esik be, mert még kint elszív egy cigit akkor is, ha pont beérne, vagy ha valaki rendszeres szopózik a lifttel – de ez poénok forrásának tökéletes…:D