Ízek, imák, szerelmek

Nem tudom, most kicsit megerősödött bennem, hogy az IMDb-n 7 pont alá értékelt filmeket nem feltétlenül kell megnézni. Tudom, hogy ez nem a legjobb stratégia, de itt van például az Eat Pray Love cím, ami az IMDb-n 5,1 pontot kapott, nem a 6,9 vagy még a 6 pont, amire azt mondja az ember, hogy csak-csak meg hogy azért mégis csak Julia Roberts, akit én mondjuk még kedvelek is. De sebaj, azért megnéztük. Már ameddig tudtuk.

Furcsa a helyzet, mert nagyon tetszett maga a mondanivaló, többnyire talán még azonosulni is tudtam vele. Nagyon tetszett a tálalás is, az olaszországi jelenetek annyira visszaadták az ott érezhető hangulatot, hogy a film közben a repülőjegyeket nézegettem Olaszország felé. Azonban a kettő együtt katasztrófa. Ez a mondanivaló ezzel a tálalással egyszerűen nem áll össze.

A főszereplő egy magával mit kezdeni nem tudó hölgyemény, aki gondolja hogy ott hagyja férjét és nyakába veszi a világot. Ez alapjáraton még jó is, pláne hogy utazik, sok színes helyszín, finom ételek és hasonlók, viszont az egész olyan lassú, és olyan eseménytelen, hogy az egy szint után már fáj. Még Ingrid is nyűglődött rajta, pedig azért a női réteg inkább a célközönség. Amikor elértünk a feléhez, akkor láttuk hogy még több mint egy óra van belőle, úgyhogy inkább hagytuk a fenébe. Sajnos az összeegyeztethetetlen bemutatás és történet esetét nem dobja meg a több mint kétórás játékidő.

Nem tudom, mondanám hogy biztosan tetszeni fog a házasságban élő nőknek, akik lelépnének kicsit mindentől, hogy csak magukkal foglalkozzanak, de nem hiszem. Annyiból talán mégis, hogy ha megnézik, felvágják az ereiket mintsem hogy utazzanak.

{{1csillag|}}