Azon gondolkodtam ma este, miközben itthon ültem és dolgoztam a gép előtt, lapátolva a biteket jobbról-balra, hogy a sztahanovista szót, meg a munkájának él
kifejezést talán olyan emberek találták ki, akiknek bűzlik a munka. Vagy azért, mert nem szeretik amit csinálnak, vagy azért, mert nem szeretnek dolgozni úgy általában.
Nálam a képlet a következő. Ha jól dolgozom, elismernek. Ha elismernek, nő az önbizalmam. Ha nő az önbizalmam, még jobban fogok dolgozni. Ha még jobban elismernek, még több lehetőségem lesz. Minél több lehetőségem lesz, annál jobb vagyok. És ha jó vagyok, akkor minden jó.
Nem, ez nem egoizmus és nem is beképzeltség. Úgy tudok örülni egy jól elvégzett munkának mint a kisgyerek az óvodában ha új játékot hoznak, és legalább ugyanennyire terhel, ha valami nem úgy megy, mint ahogyan mennie kellene, mint ha ezt az új játékot elvennék a gyerektől.
Nem mindig sikerül, ez igaz. De arra kell törekedni, hogy minél többször sikerüljön, és minél kevesebbszer kelljen arra gondolni, hogy nem sikerül. Hogy egyáltalán előfordulhat olyan, hogy nem sikerül.
Sztahanovista emberek nincsenek.
Csak olyanok, akik szeretnek jól dolgozni, és tesznek azért, hogy ezáltal jobbak legyenek ők maguk is – illetve vannak olyanok, akiket ez nem érdekel: ők pedig magasról tesznek az egészre.
Shamalt
2011. február 04. — 01:29:08
ike
Mefi
2011. február 04. — 01:29:49
ezt kinyomtatom, beviszem az irodába, meg itthon is felakasztom a falra, és ha valami nem megy, elolvasom és ERŐT GYŰJTÖK
kukac7
2011. február 04. — 02:24:16
Mefi aka Plasztik Józsi 2
😀
zAc'k
2011. február 04. — 10:57:27
Elolvastam a cikket a hozzászólásokkal együtt. Ne vedd sértésnek, kedves Szerző, de látszik, hogy még félig az iskolapadban ülsz. Azok, akik így gondolkodnak, előbb-utóbb azon kapják magukat, hogy elmúltak 40, és és túlértékelték a munkát.
ja
2011. február 04. — 11:55:48
zAc’k-nál a pont!!
Mefi
2011. február 04. — 13:24:20
[re=6063451]zAc’k[/re]: félig az iskolapadban ülök, igaz, és nem veszem sértésnek, de nem egyezik a véleményünk. Az arányokat megfelelően megtartva 40 évesen eljutsz oda, hogy a dolgok rendben mennek a felügyeleted mellett. Én például nem dolgoznék együtt olyan emberrel, aki nem így gondolkodik. Vagy rendesen csinálok valamit, vagy sehogy.
v150r
2011. február 04. — 14:05:53
eddig egyetlen helyen értékelték igazán a munkámat, a pesti központi kerületi bíróságon, ahol is majdnem egy évig dolgoztam. a többi diákkal ellentétben én tényleg mindent megtettem azért, hogy hasznos legyen az ott eltöltött munkanap, aminek az lett az eredménye, hogy én – és a mellém “beosztott” társam, aki szintén hasonló morállal járt be – 30 forinttal többet kaptunk óránként, mint a többiek. ami nem sok, de mégis jelzésértékű, hogy igenis szükség van ránk és amit csinálunk, azt jól csináljuk. a többi diák meg ugyan azt csinálta, mint az ott dolgozók többsége: semmit.
számomra az, hogy valamit csinálni kell, akár pénzért, akár csak szívességből is, soha nem arról szólt, hogy próbáljuk meg húzni az időt a semmiért. én azért dolgozom, hogy a rám bízott feladatot elvégezzem, nem pedig más vezérel. vagy rendesen csinálok valamit, vagy sehogy.
Aurus
2011. február 04. — 17:58:33
Az alapvető állítással egyet is értenék – Vagy rendesen csinálok valamit, vagy sehogy.
Viszont a munkának él kifejezésről inkább a kollégáim közül mellékelnék ábrákat; akik harmincas éveik közepén járnak vagy most találtak valakit és gondolkodnak családalapításon, vagy egyedül vannak és gyakorlatilag tényleg a munkának élnek.
Ilyenek vannak a húszas éveik végén járok közt, tartós párkapcsolatban a család alapítása fel sem merült, vagy a másik eset, nincs (nincs már, a munka elsődlegessége miatt) kivel. Szóval a kifejezést ebből a szögből tekintve nagyon is találónak tartom (függetlenül attól, hogy a párkapcsolat nemcsak ezen múlik) és pacsi [re=6063451]zAc’k[/re]-nek.
Másrészt ha elismernek az tényleg roppant jó dolog, de eddigi tapasztalatom alapján azt csak plusz munkát jelent (nem fizetést/lehetőséget) – konkrétan hallottam add xy-nak úgyis megcsinálja és nem épp barátságos hangnemben.
A munkád minőségéről visszajelző főnökök, kollégák száma leginkább a nulla felé halad.
Nyilván van, aki ezt másképp csinálja és nyilván lehet céget is váltani – vagy csak nekem vannak ilyen tapasztalataim.
Shamalt
2011. február 04. — 18:24:38
tipikus fonál tipikus
Mefi
2011. február 04. — 19:18:44
[re=6063454]v150r[/re]: pontosan így.
[re=6063455]Aurus[/re]: harmincéves koromban nem a családalapításon szeretnék gondolkodni, hanem mondjuk azon hogy minden rendben van-e az első gyerek érkezéséhez. És legfeljebb 33 éves szeretnék lenni, mikor meg is születik az az első gyerek. A csajozás, a pasizás és a bulizás szerintem nem feltétlenül a harmincas évek kelléke – persze akkor is kell az, hogy jól érezze magát az ember, de az élete párját nem szerencsés harmincévesen megtalálni, ha már ilyenben gondolkodik, hanem jóval előtte. Az pedig, hogy kihasználnak, megintcsak más kérdés – a jó munkavégzés nem jelenti azt, hogy minden szart elvállalsz. Sokkal inkább azt, hogy amit viszont csinálnod kell, azt tökéletesen. Nálam legalábbis.
ogabi
2011. február 05. — 00:27:04
Addig van ez jól, amíg így látod. Nem kell senkiről példát venni, senki véleményét vagy épp tanácsait sem kell megfogadni, csak a saját utadat járni, úgy lesz az jó. Elvégre, ha másnak úgy alakult, ahogy nem feltétlen kell neked is.
Majd még tapasztalt, látsz még sok új dolgot, és még sokat fog ez a nézeted finomulni. 🙂 Kíváncsi leszek, hogy látod majd ezt 1-2-néhány év múlva. 🙂
Balázs
2011. február 05. — 09:50:55
Így van a munkát vagy rendesen kell csinálni vagy sehogy.
Az életben csak a tapasztalat és a gyakorlat számít amit nem
a fősulin hanem az életben a melóhelyen szerzel meg évek alatt.
Zsoc
2011. február 06. — 17:42:56
Lehet ezt jól is csinálni (munka/magánélet/szórakozás/pihenés), csak meg kell találni az ideális arányokat… Az sem jó, ha valaki teljesen belezombul a munkájába.