Csapjunk a húrok közé

De van egy csunya pötty az oldalalan 🙁

Akkor egy kis elméleti segítség, ami nem fog ártani:

http://www.google.com/search?q=kab%C3%B3ca+zenef%C3%BCzetek

Bass tabokat és guitar lessonöket mindenki tud keresgélni a Google-ön és a YouTube-on, érdemes egyébként, mert van sok jó. Van pár szám, ahol hiába nézi az ember a tablatúrát, meg hallgatja hozzá a zenét, egyszerűen nem lehet rájönni, hogy hogy is kéne lejátszani, ellenben ha valaki megmutatja lassan a riffet, azzal sok időt lehet megspórolni.

Továbbá javaslom még egy hathúros akusztikus gitár beszerzését is, valami nylonhúros nagyon-olcsót. Utóbbi eszköz sokmindenre felhasználható. Például elő lehet vele állítani azokat a bőrkeményedéseket a bal kéz ujjain, ami később lehetővé teszi, hogy bármilyen gitárt meg tudj szólaltatni jelentősebb vérveszteség és égető fájdalom, meg vízhólyagok nélkül. De nem is ez a legnagyobb haszna. Előbb-utóbb meg kell tanulnia az embernek pár elméleti dolgot a zenéről: az akkordok felépítését, vagyis azokat a szabályokat, amik megmondják, hogy több zenei hang egyszerre hogyan fog szólni, milyen érzést közvetít (onnantól már lehet tudni, mitől olyan szép és lírai például egy Nothing else matters vagy egy Unforgiven, vagy egy One). Ezeket basszusgitáron megtanulni kevésbé “látványos”, míg egy normál hathúroson szerintem jobban érzékelhető, hogy mi a különbség egy A-moll (Am) és egy A-dúr (A) között.

Ha sem hangológép, sem hangvilla nincs kéznél, akkor a behangoláshoz a telefonos segítséget javaslom: hívd fel sajátmagad. A foglalt jelzést remekül lehet használni az A húr (nyakadban lévő gitáron fentről a második) belövéséhez, a többit pedig már be lehet hangolni ehhez. (Legvastagabb húr az 5. bundon ugyanazt a hangot kell adja, mint az A üresen, így lesz egy E hangod, fentről a harmadik üresen ugyanúgy kell szóljon, mint az A húr az 5. bundon, ez a D hang, és így tovább. Hathúros gitáron fentről az ötödik húrt a negyedik húr 4. bundjához kell hangolni, így lesz belőle H, a legmagasabb, legvékonyabb húrt pedig ismét a felette lévő húr 5. bundjához, hogy magas E-t kapjunk.)

Még egy apróság: nekem anno sok fejtörést okozott, hogy nemzetközileg nem úgy nevezik a zenei hangokat, ahogy azt pisis koromban a zongoratanár tanította. Kiderült, hogy valami germán szerzetes a középkorban elkefélte egy kódex másolását, így egy b betűből h betű lett, na azóta amit jobb helyeken B hangnak hívnak, azt az Osztrák-Magyar Monarchia területén H-nak nevezik. Cserébe amit máshol A#-nek (áisz, A-sharp) vagy Bb-nek (bé, B-flat), azt itt nem Hb-nek hívják, hanem simán B-nek. Táblázattal:

Mindenhol | Itt
B | H
Bb | B

Így már értelmet nyer a megjegyezhetetlen C D E F G A H hangsor, ami külföldön: C D E F G A B, de még inkább A B C D E F G, és így már megjegyezhető, csak azt kell fejbentartani, hogy ha a kottában nincs előjegyzés, akkor a Kodály-féle dó hang a C-nek felel meg.

Még egy dolog, amitől agyvérzést lehet kapni zene-elmélet tanulás közben, ha valaki matekosan akar gondolkodni: mi a különbség az A# (fél hanggal megemelt A) és a Bb (fél hanggal leszállított B) között? Gitáron és zongorán valójában semmi, ugyanazon a frekvencián rezeg mindkét hang, ellenben néhány furulyán, hegedűn (a zenésztől függően?) és pár másik hangszeren a kettő nem ugyanaz. Azért, hogy ők ne érezzék magukat rosszul, kottában jelölni szokták, hogy a zeneszerző melyikre gondolt, és ezt az előjegyzésből lehet kiolvasni.

Egyébként az elmélet ahhoz lehet fontos, hogy ha zenét akarsz/akartok írni, akkor az elmélet használható mankót ad ahhoz, hogy könnyebben találj olyan hangokat, amik jól hangzanak együtt vagy egymás után. Ugyanúgy működik, mint a fotózás kompozíciós szabályai: ha már magabiztosan ismered őket, akkor meg tudod szegni a szabályokat úgy is, hogy a végeredmény ettől jobb lesz.

Zeneszerzéshez még érdemes Johan Pachabel D-dúr kánonját tanulmányozni. Modern feldolgozásban: http://www.youtube.com/watch?v=UtiGIkcpmu0 . Slágert csak D A Bm F#m G D G A akkordsorozatra szabad írni, mert a rádiók mást nem hajlandóak lejátszani. Esetleg ennek transzponált változataira, például Edda – Érzés: C G Am Em F C F G. Vagy Beatles – Let it be, Tankcsapda – Be vagyok rúgva, 4F-Club – Balatoni láz, Groove house – Hajnal, és még lehetne sorolni külföldi és hazai slágereket órákon át, amik erre a kaptafára készültek.

én is hasonlokepp allok a zenevel mint te (azaz semmi elmeleti alapom nincs hozzá), de engem is elkapott az ihlet mostanaban, szoval penteken erkezik egy remek casio szintetizator, a konyvet már meg is vettem amibol tanulni fogok hozzá, szoval sok sikert mindkettonknek 🙂

[re=6063544]Athos[/re]: Amire te gondolsz az a TTpSD (tonika, tonika parallel, szubdomináns, domináns) képlet ami az I-VI-IV-V fokok menetét jelenti -nagyjából.

Pl C-dúr esetén: C, Am, F, G. Ez ugyebár a Börtön ablakában, na meg még 25ezer csodasláger. Ha a transzponáltjait is idevesszük akkor le is fedtük a világslágerek 80%-át.. 😉

“Még egy dolog, amitől agyvérzést lehet kapni zene-elmélet tanulás közben, ha valaki matekosan akar gondolkodni: mi a különbség az A# (fél hanggal megemelt A) és a Bb (fél hanggal leszállított B) között? Gitáron és zongorán valójában semmi, ugyanazon a frekvencián rezeg mindkét hang, ellenben néhány furulyán, hegedűn (a zenésztől függően?) és pár másik hangszeren a kettő nem ugyanaz. Azért, hogy ők ne érezzék magukat rosszul, kottában jelölni szokták, hogy a zeneszerző melyikre gondolt, és ezt az előjegyzésből lehet kiolvasni. “

Az A# és a Bb enharmónikus egymással (frekvenciája ugyanaz, de mégsem ugyanaz a hang, elméletben). És nem azért jelölik egyszer így egyszer meg úgy hogy a hegedűs ne érezze jól magát, hanem mert pl 1b előjegyzéssel (F dúr, D moll) Bb van, míg 11#-ben (Eisz dúr, Ciszisz moll) pedig A#. Ez így van a 17. század óta (egyesek szerint 16. században is), lásd: temperált hangrendszer.

Jó gyakorlást Mefi, kitartás! 😀