Nem tudom ki hogyan van ezzel, talán a sok tudományos-fantasztikus film és sorozat tehet róla, de én nagyon sokszor elgondolkodom rajta: mi lenne ha egyik reggel úgy ébrednék, hogy néhány évvel ezelőtti énemben
találnám magam, de mindezt úgy, hogy az emlékeim megmaradtak? Szóval felkelek holnap reggel, egy másik helyen, ránézek a másik telefonomra és 2007. szeptember 1-jét mutat.
Először is: kihez mennétek? Ugye, közel sem biztos, hogy akivel az elmúlt (elkövetkező) három és fél évet töltöttétek. Meg aztán mag az érzés, hogy milyen lehet úgy találkozni valakivel, akit adott esetben úgy ismersz, mint a tenyeredet, elmegy melletted az utcán, mert azt sem tudja ki vagy.
Aztán a másik oldal: odajön hozzátok valaki, filmbe illő mondattal, hogy ő a jövőből jött, és mond nyolc-tíz olyan dolgot, amelyet egyértelműen csak olyan tudhat, akivel nagyon komoly kapcsolatot ápolsz.
És hogyan folytatnátok? Ugyanazok a döntések, vagy teljesen mások? Lehet-e egyáltalán ugyanúgy meghozni egy döntést, figyelembe véve hogy minden másodperc, minden döntés számít?
Barnabás
2011. május 19. — 23:47:10
Hmm, ez érdekes eszmefuttatás. Pl.: Biztosan olyan emberekkel tölteném az időmet, akiket a hirtelen elvesztettem és nem tudtam elég időt tölteni velük munka/egyéb dolgok miatt. Szóval becsüljük meg az együtt töltött időt mindig barátainkkal-családtagjainkkal, ennél fontosabb és értékesebb soha, semmi nem lehet. Legalábbis nekem ez a véleményem.
dave
2011. május 20. — 01:08:57
érdekes kérdés…az biztos, hogy csomó olyan, most már apróságnak tűnő dolgot máshogy tennék meg, ami akkor nagy döntésnek tűnt – és rosszul döntöttem..
FlashGordon
2011. május 20. — 03:22:18
A válaszomat itt olvashatod : http://mefi.be/muti/3975/idoalomutazas/
_alesi_
2011. május 20. — 07:41:04
Teljesen másképp mindent, mi értelme van kétszer ugyanazt az utat végigjárni, ha egyszer megadatik a lehetőség egy második fordulóra?
thingol
2011. május 20. — 09:03:06
ha tetszett az eddigi eletem miert ne mennek rajta vegig meg egyszer? valaki olyanhoz mennek aki a loopolt idoben bizonyitotta, hogy teljesen megbizhato
de ha belekeverjuk a szerelmet bonyolodik a dolog: kidobjuk azonnalma baratnot aki megcsalt vagy uj ismereteinkkel probalunk inkabb olyan lenni, akit nem csalna meg? moralisan elfogadhato-e, ha valakiben valami olyan dolog miatt nem bizunk, ami meg meg se tortent?
penzt valoszinuleg reszvenyekbol csinalnek es valoszinuleg apple reszvenyekbol.. 🙂
_alesi_
2011. május 20. — 09:24:38
@thingol: Biztos ugyanolyan boldog kapcsolat lesz a megismetelt is, ha mar elore tudsz mindent a masikrol es leendo kozos elmenyeitekrol? Ami neki ujdonsag, neked lejart lemez; kiveszik a megismeres orome.
smv
2011. május 20. — 14:40:20
És akkor mi lenne ha odalépne hozzád egy 70 éves öreg férfi, hogy ő Ingrid, mondana 10000 dolgot amit csak ő tudhat, és azt mondaná, hogy elrabolták az ufók (vagy akármi) és kicserélték a testét egy másik emberrel.
smv
2011. május 20. — 14:43:55
Amúgy én ha visszamennék X évet akkor megcsinálnék valami olyan vállalkozást/honlapot/projektet amiből tudom, hogy 1-2-3 év múlva valaki meg fog gazdagodni, de akkor már én lennék a gyorsabb… 😀
Karbonade
2011. május 20. — 19:09:23
Mefi, éppen ezt a témát dolgozza fel a “Being Erica” sorozat. Nagyon ajánlom, szuper, szerintem látnod kell 🙂 Az összes itt felmerült téma megjelent benne.
Kokan
2011. május 20. — 19:17:14
Ha más döntéseket hozol más lesz a következménye, tehát a legtöbb tapasztalat csak mankó lesz. Arra hagyatkozni hatalmas hiba lenne…
(Káoszelmélet)
személy szerint inkább szeretnék azokban az elméletekben hinni amik szerint ilyet nem lehet
—
K.
gyuri
2011. május 20. — 20:30:30
[re=6064323]Karbonade[/re]:
az is időutazásos, de épphogy nem változtathat meg semmit. de egyébként jó sorozat.
Karbonade
2011. május 22. — 21:48:35
[re=6064325]gyuri[/re]: Már hogyne változtathatna, egy csomó minden megváltoztat. Mondjuk az tény, hogy ezeknek a hatása általában a nullához közelít a jelenre nézve.