Ennyi volt a Sziget mára

Véget ért az idei Sziget. Talán a társaság miatt, de nekem a tavalyi jobban tetszett, noha voltak idén is jó pillanatok, és összességében klassz buli volt, az előadók üzeneteiből kiindulva nekik nagyon tetszett:

Ettől függetlenül nagyon sokszor hallottam a körülöttem lévő emberektől, hogy nem a legtutibb, sőt, többször azt is, hogy ez a legrosszabb. Nekem csak a második Szigetelésem volt ez, így ezt annyira nem tudom megítélni.

A mai napot az újdonsült Rock-Metál Nagyszínpadon a Tankcsapda szokásos füstös-lángszórós-ventilátoros műsora, a Pop-Rock Nagyszínpadon a The National közönséghez mászó énekese, a motorkerékpáros üresség és a fekete-fehér kivetítőn közvetített fehér hazugságok zárták. Kicsit tavaly mintha nagyobb buli lett volna a Muse-on, legalábbis a tömeget nézve biztosan.

Tegnap Kate Nash koncertje nagyon hangulatos volt, különösen a viccelődés a házasodni vágyó sráccal, akit még a színpadra is felengedtek. A 30 Seconds to Mars megmondom őszintén hogy nem volt sosem a kedvenc zenekarom, ezután sem lesz, noha a hangulat nagyon jó volt és amennyire le tudtam szűrni, a rajongók élvezték is a sót. Máskülönben tudtátok, hogy a »Mr. Nobody« egyik főszereplője a 30STM frontembere?

A Kaiser Chiefs koncertje egy külön blogbejegyzést is megérne. Zseniális hangulat volt, Ricky nem tudom mit szedett előtte, de annyit futott, nevetett, ugrabugrált és mégis végigénekelte az egészet, tökéletesen. Amikor az egyik legjobb számukkal kezdtek, már sejthető volt, hogy jó este elébe nézünk. Tavaly a már sokszor említett Muse-on volt nagyjából ilyen vidámság.

Jó buli volt, reméljük jövőre kicsit pörgősebb lesz és többen jövünk majd össze, nem ilyen szétszórtan.