A fekete ruhás nő

Tömör leszek: nem csak a »print«, de a horror is halott.

Aztán lehet, hogy végül is csak nekem más az elképzelésem, mivel a horrortól én nem azt várnám, hogy egy jól sminkelt hullaszagú nő másfél órán keresztül borzolja az idegeimet, téve ezt a hallójáraton 7.1-ben történő izgatásával. A The Woman in Black viszont erről szól, semmi másról.

Pedig gondolhatnánk, hogy majd Daniel Radcliffe fogja elrontani, aki kivételesen nem a Harry névre hallgat, de nem, a szerep illik hozzá, habár nekem kicsit furcsa volt, hogy ennyire fiatal (tudom, hogy ez is a történet lényege, de ő volt mindenki közül a legfiatalabb).

Az IMDB-n a 6,8 pontot tudjuk be annak, hogy még csak rajongók látták, ők is inkább Radcliffe-ért rajongtak, illetve a zenének és a kiváló fotózásnak, mert ezek miatt az első fél órában még azt hittem, valami jó is kisülhet belőle. Nem hittem volna, hogy valaha fogok moziban aludni, itt volt egy jelenet, ahol sikerült pár másodpercet, de végül a sikítozásra felkeltem.

A történetnek se eleje, se vége, történik pár dolog, de igazából nem tudtam milyen irányból megfogni, ennél még a »Krízis Trilógia« jp.co.de című filmje is sokkal érthetőbb volt.

Egy szó mint száz, kár volt erre elpazarolnom az utolsó diákjegyet, amit vehettem.