Rábékávéztam

Ma megvettem életem első általános (kilencezer-nyolcszáz forint) bérletemet. Olyannyira szűz vagyok a témában, hogy miután megvettem vettem csak észre, hogy ehhez még valami bérletigazolvány nevű csoda is kell, ami külön 250 forintba fáj, meg persze egy fotóba. Na de, a probléma nem is ez volt, hanem hogy bérletet tegnap kellett volna vennem, de tegnap későn végeztem és el is felejtettem.

Ma megörültem, hogy pont elértem a buszt, de a következő megállóban persze jött is az ellenőr, mutatom, hohó, nem érvényes, mostmilesz. Persze, a szokásos, hogy be kell majd mutatnom, amit megvásároltam, de ennek még van egy nagyjából kétezer forintos kezelési költsége is.

A nő mosolyogva töltötte ki a papírt, én meg mutatom neki, hogy azért az kicsit ironikus, hogy míg más egész életében egy jegyet sem vett, én egy évre visszamenőleg meg tudom mutatni a bérleteimet. És mosolyog tovább, hogy hát igen, érti, majd ez jó tanulópénz lesz.

Szóval persze, nyilván én vagyok a fasz, hogy még egy ismétlődő naptárbejegyzésem is van a bérletre való lejárásra, de azért azt picit tényleg érdekes hatásnak tartom, hogy igen, valóban én vagyok a minta BKV-felhasználó, de ha már egyszer vétkeztem, akkor azért legyen kicsit rossz nekem is.

De végül is az ellenőrnőnek volt igaza: király tanulópénz lesz.