Született feleségek finálé

Nyolc év után véget ért az egyik legjobb sorozat, a »Született feleségek«, amely itthon a kicsit szerencsétlen félrepozicionálás miatt talán nem örvendett akkora népszerűségnek. (Nevezetesen arra gondolok, hogy a TV2 az egész sorozatot, már a címválasztással is, egy roppant egyszerű női szappanoperának lőtte be, ami részben igaz, hiszen tényleg a szappanopera a legközelebbi műfaj, a sorozat ennél azonban jóval több volt, és közel nem csak a női nézőközönséget célozta.)

Az elmúlt nyolc évadban rengeteg kiemelkedő epizód volt, amelyet a szakma is értékelt néhány ilyen-olyan jelöléssel. Ott van például a »tornádós jelenet«, amelyik szerintem az egyik leghátborzongatóbb sorozatrész, amit valaha láttam. De bele sem kezdek a felsorolásba, mert habár véges a lista, de közel sem rövid.

Sajnálom, hogy végéhez ért a sorozat, de mindenképpen elégedett vagyok, hogy méltóságteljesen, a történetet szépen befejezve, minden kérdésre választ adva tettek pontot az i-re. Maga a finálé tökéletes, mert pontosan olyan volt, mint maga a sorozat és mint a legtöbb évadzáró is. Voltaképpen észre sem vettem, hogy most itt a vége. Pedig itt van.

Mindig szomorú egy sorozatfinálé a maga módján, hiszen több éven keresztül nézve az ember sokkal intenzívebb élményt kap, mint egy film után, amit mondjuk megnéz többször is. Ezt a sorozatot voltaképpen öt éve követem szinte minden héten, öt év alatt pedig bármilyen dolog irányában ki tud alakulni egy elég érdekes kötődés-jellegű viszony.

Ami viszont ettől még szomorúbb, és egy másik téma kapuját nyitogatja, hogy idén és jövőre rengeteg olyan sorozat köszön el végleg, amelyet még évekkel ezelőtt kezdtem nézni, mikor beindult ez az egész őrület nálam.