Keverés

Tegnap Tomival kitaláltuk, hogy beülünk valahová, elfogyasztunk egy korty hideg alkoholos nedűt, és megbeszéljük az élet nagy dolgait, miközben ő fél szemmel a meccset is nézi.

A Nyugati Pályaudvar mellett lévő nagyon találó Eiffel-téren voltunk, egy nagyon elegáns helyen, aminek a nevét most nem említem. A kilátás isteni, a kivilágított pályaudvar, a néha elzúgó kombinó, a szép rendezett parkos rész, a gyönyörű nagy kivetítő és még sorolhatnám. Istenien kényelmes székek, kellemes illatok. Gondoltuk tuti jó lesz.

Cirka tizenkét perc alatt meg is kaptuk az ét- és itallapot. Utóbbiról azt kell tudni, hogy habár például a sörök tekintetében szegényes a választék, cserébe 650 forint egy korsó. Ezt mondjuk kompenzálja, hogy valami bitang csípős nachost hoznak hozzá, amitől nagyon gyorsan legurul az egy üveg, követelve a következőt.

Újabb tíz perc elteltével már a rendelésünket is le tudtuk adni, és mit vagy mit nem, tizenöt percbe telt, mire megjött a két korsó söröcske, meg a korcsolya.

Miután megittuk, kértünk még egy kört, majd néhány perccel később nem a sör, hanem a számla jött. Jeleztük, hogy oké, de mi még kértünk, amire bólogatott a srác, hogy igen, rajta is van a blokkon. Mondom én, oké, de most zártok, vagy mi? Azt mondja nem, csak hozta a számlát. Nem tudtam hová tenni, amolyan mi a faszt nézek fejem volt. Amikor kb. húsz perce nem jött a következő kör, gondoltam megkérdezem a pincércsajt, aki azonnal feltette a két kezét, hogy uram, nagyon sajnálom, nem rajtam múlt. Nem? Tényleg, hát kin? Biztos a Ronaldinhón vagy ki rugdosta a bőrt a kivetítőn, esetleg magán Ronald McDonald-en.

Aztán jött a blokkos srác, megnézte a blokkot, majd kihozta az új kört hogy elnézést kér.

És akkor már tényleg mi a faszt néztem fejjel ültem ott.

Mit gondoltak? Hogy lelépünk fizetés nélkül? Mert ott ül két fiatal, az asztalon két, egyenként száznegyvenezer forintos telefonnal, egy legalább ekkora értékű digitális géppel, jól öltözötten, jól fésülten (oké, nem borotválkoztam egy hete, lehet itt volt a baj), és szóval nem egészen úgy néztünk ki, mint akik le akarnak lépni. Vagy csak ennyire tré a hely, hogy a hatötvenes sör mellé (még a Szigeten is olcsóbb basszus) ez fér bele?

Ma inkább a Nyugati mellett lévő Vogue Pub-ba ültünk be, ahol csak egy 42″-os FullHD tévén nézhettük a meccset, cserébe azonban egy nagyon csinos pincérlány mosolyogva három perc alatt hozta ki a sörünket, majdnem feleannyi pénzért. (De kétszer annyi jattot kapott.)

Szóval akkor ennyit a menő helyekről.