A képen a fókuszt nagyobb tekintetben megkapó kis állat június 12-e óta áll a ház kötelékében és a Károly (Karcsika) hívónevet viselő kandúr, jelenleg kicsit több mint másfél hónapos, Kázmér kifejezett jóbarátja, aki ha megunja a hisztit, egyszerűen ráfekszik az állatra, bekebelezve és mozgásképtelenné téve azt.
A dolog úgy nézett ki, hogy ajándékba kerestünk egy kiscicát, de nem igazán találtunk jót, aztán Tomi barátom felhívott, hogy elment futni a rétre, és találta ezt a kis dögöt, aki jött utána. Na, vittük is ajándékba, de pár nap múlva kiderült, hogy az ajándékozott személynek mégsem jön be a macska. A rétre mégse vihettük vissza, úgyhogy jött az én negyven négyzetméteres pesti luxusvillámba.
Sokat eszik, hihetetlenül pofátlan, pofátlanul aranyos. Kázmér az első két napban morgott-fújt-dúlt-kapált-fúlt, majd egyik percről a másikra hanyatt dobta magát, és azóta folyamatosan játszanak.
Egyelőre nem tudom mi lesz a sorsa, ha nagyon nem fér, és lesznek bajok, akkor lehet keresünk neki új gazdit, de most jól elvannak és -vagyunk, úgyhogy próbálok aludni két folyamatosan játszó-küzdő macska moraja mellett.
mancs
2012. június 21. — 06:59:06
Szia Mefi! Én örülök, hogy Nálad a cica 🙂 Habár tudom, hogy gond és nem kevés pénz. Viszont nagyon édesek ezen a képen. Remélem, hogy a viselkedésük is kielégítő lesz és végleg ott marad 😀
Ja még valami……….ez a kép fenomenális 🙂
Zolcsi
2012. június 21. — 09:28:25
Szerintem ha tudod, akkor tartsd meg, cicak sokkal jobban szeretnek legalabb ketten lenni. Kevesbe unatkoznak, ebbol kifolyolag teged is kevesbe basztatnak 😀