2012. június 22. \\ csak úgy témában
Oké, apum szakács, így láttam már az ő kezén is csúnya sebeket, de azért eFi balesete igen durva. Nem csak a sérülés (bár a bizarr, már-már fotosoppnak tűnő késen figyelő fél ujjdarabka is elég határozott), hanem az, hogy kb. két hónap alatt szinte tökéletesre gyógyult. Bámulatos az emberi szervezet.
Az meg, hogy nincs kötszer, meg hogy hogyan bánnak az emberekkel persze nem is meglepő, de erről majd máskor.
"majd meglátjuk tíz év múlva :D"
"Hajrá, most amúgy megint nagyon jó áron van a jegy az..."
"köszi szépen!"
"Aww, köszi szépen! :)"
"Köszönöm!"
Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024
A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.
szomszedsrac
2012. június 23. — 07:47:29
A kórházi ellátás tényleg elég durvának hangzik. Velem is esett meg olyan, hogy a túlbuzgó Ursula nővér el akart zavarni varratszedésről, mert nem kértem időpontot a másfél perces procedúrára (eleve szóltak, hogy 2 hét múlva jöjjek csak vissza), végül a doki könyörült meg rajtam, és elhallgattatta a házsártos nénit.
Amúgy meg van ez a mondás: Mindenki azt mondja, hogy a jó asztalosnak hiányzik valamelyik ujja. Ez hülyeség. Rengeteg jó asztalost ismerek, és mindegyiknek megvan mind a nyolc ujja 😀
gergo
2012. június 25. — 09:39:52
Na, ezért nem eszek akkora steak-et, mint frédi és béni, hogy ne kelljen olyan kést tartani a háznál, amivel le tudom vágni az ujjamat. Egyébként percek óta meg döbbenten ülök a két poszt előtt.
eFi
2012. november 20. — 15:11:47
És azt képzeld el, hogy hozzáérek a begyógyult részhez és még mindig zsibog, fél évvel a baleset után.