Gengszterosztag

Los Angeles, 1949. A város éppen hatalmas növekedésben, fény, siker, csillogás, de persze a maffiakorszak is csúcsát éli ekkor. Az egykoron bokszoló, most kegyetlen maffiavezér Mickey Cohen a város igazi vezére. Kezében tartja a bírákat, a rendőrök többségét, övé a prostibiznisz, de természetesen a kábítószert is rajta keresztül szórják szét a városban. Chicago felé terjeszkedik, a telefonos fogadás megszerzésével. Az embernek egyetlen vágya van: a hatalom. És mint olyan sokszor máshol, itt sem más a helyzet: aki vágyik valamire, ha megkapja, még többet akar belőle. Néhány rendőr azonban nem hivatalos parancsot kap, hogy tegyék tönkre, lehetetlenítsék el üzleteit, semmizzék ki Mickey-t.

Nekem különösen tetszett a fotózás, de egy-két jelenetet nagyon feldobott a sok FPS technológia is. A színészek jókat alakítanak, bár Ryan Goslingtól kicsit többet vártam a »Drive« után, viszont Emma Stone-nal nagyon jók voltak együtt; ezt a kevésbé komoly »Őrült, dilis szerelemben« már megmutatták.

Ami szerintem meggátolta, hogy nagyon tuti legyen a film, az a rendkívül gyenge sztori, illetve ez sem lenne rendkívül gyenge, csak néhány ponton, itt viszont igaz volt az a mondás, hogy egy kiskanál szar is elég ahhoz, hogy tönkretegyünk egy bográcsnyi babgulyást. Kicsit azt éreztem, hogy van valami történet a lövöldözős és robbantgatós jelenetek között. Illetve ez lehet szándékos volt, de furcsálltam, hogy szinte minden gengszterosztagos megmozdulásról lerítt, hogy egyszerűen a károkozás a cél. Nekem logikusabbnak tűnt volna egy rivális banda próbálkozásainak beállítani a balhét.

Tetszett még, ahogy párhuzamot vontak a vietnami háború és a második világháború között, ahogyan a visszatérő katonák nem feltétlen szokták meg, hogy már nincsen háború és nem igazán kell harcolniuk, pedig közben igen, hiszen rendet kell rakniuk az éppen megszállás alatt álló otthonukban.

Egynek mindenképpen jó, laza gengszterfilm néhány durvább jelenettel és közepes történettel.