Váratlan hóhelyzet

A mai »váratlan hóhelyzettel« kapcsolatban igazából azokat sem értem meg, akik az autósokat hibáztatják, de azokat sem, akik szerint ilyen csak ebben az országban fordulhat elő.

Nyilván, Ausztriában, ahol picit gyakrabban vannak komolyabb havazások, jobban le vannak takarítva az utak, felkészültebbek az ilyen helyzetekben, sőt, nyilván, az USA bizonyos részein élőket sem éri váratlanul, ha néhány napig megáll az élet a hó miatt. Ellenben itt évek óta nem volt ilyen komoly helyzet, így teljesen egyértelmű, hogy váratlanul érte az embereket. Különösen, hogy minden évben dráma van két centi hóesés után is.

Amit inkább nem értek, hogy amikor már tuti, hogy nem kellene, és tuti, hogy jobban oda kellene figyelni (cukorbetegség, kisgyerek stb.), akkor miért indul el valaki egy máskülönben is órákig tartó utazásra. Én ha inzulinos cukorbeteg lennék, minden 40 percnél hosszabb útra vinnék plusz három adag cuccot, mert az ember ilyesmivel nem játszik.

Szóval na, néha vannak olyan kemény hóhelyzetek, amikor ilyenek előfordulnak, igen, néha emberek bennragadnak a hóban, de egészen addig, amíg végtelen másik ember akar segíteni, addig nem kell különösebben nagy felhajtást csapni, hogy jaj, csúnya állam, jaj, csúnya autósok.

Ugyanaz a szitu, mint anno az augusztus huszadikai viharnál. Úgy látszik, ünnepek alkalmával mi mindig bevonzzuk az időjárás viszontagságait.

Tanulság: az OMSZ piros riasztását nem árt komolyan venni.