Mostanában azt szoktam csinálni, hogy a hét végén (egészen pontosan vasárnap este) tartok egy kávzi retrospektívből és planningből álló negyedórás szeánszot. Oké, azért nem állok tábla elé és nem rendezem backlogba a dolgokat, de áttekintem, hogy mivel voltam elégedett (például: megcsináltam időben a beadandó feladatot, felszereltem a gitártartót amit hetek óta szerettem volna, rendet raktam a fiókban amit még hónapokkal ezelőtt kitaláltam, sikerült mindennap időben felkelnem stb.) mi az, amit legközelebb jobban szeretnék csinálni (most például kicsit megcsúsztam itthon a takarítással, ami azért gáz, mert a rendetlenség és a kosz nem áll meg azon a szinten, ahol van, hanem nő) és átnézem, hogy milyen dolgok vannak, amiket jövő héten le szeretnék tudni (most például az a terv, hogy kiürítem és rendbe rázom a gardróbot).
Lehet, hogy másnak nincsen ilyesmire szüksége, sőt, biztos van, aki hülyeségnek tartja, nekem viszont rengeteget segített az elmúlt hetekben azzal kapcsolatban, hogy azzal foglalkozzak, amit szeretnék, illetve olyan dolgokkal, amiket jó lenne megcsinálni, de hajlamos lennék a halogatásukra.
Szóval ha láttok benne fantáziát, mindenképpen próbáljátok ki, ha pedig nem, akkor se zárkózzatok el: csináljátok meg csak két feladat kiválasztásával. Biztosan van olyan dolog, amit ezer éve halogattok, és igazából egy óra alatt letudható, csak rá kéne szánni azt az egy órát
; na, az ilyen tennivalók kipucolására kiváló a módszer. És higgyétek el, ha már harmadik héten írjátok fel egy hulyeseg.txt fájlba, hogy nem csináltatok meg valamit, egy idő után lesz annyira idegesítő, hogy neki ugrotok.
Galamb
2013. május 07. — 21:13:44
Anno én egy asztali naptárba írtam/írattam fel az elvégzendő tennivalóimat. Tanulságos volt, mert volt olyan dolog, amit majd egy héten keresztül halogattam egyik napról a másikra, ami azelőtt fel se tűnt. Mármint a halogatás. A leghosszabb úgy két–három órás munka volt.