A szülinapomról

Egyrészt halszálkákkal:

• sikerült elérni, hogy tíz másodpercig meg sem tudtam szólalni (pedig tudtam, hogy meglepibuli lesz!);
• nagyon badass, amikor ennyi ember a te fotóid közül válogat, hogy melyiket vigye haza, igazi sztárnak éreztem magam;
• rengeteg ember jött el, akiket nagyon szeretek, és ők is engem;
• …és még nagyon sok van, akik nem tudtak eljönni;
• bizarr volt kicsit a nagyon menő Kázmér-alakú legfinomabb™ csokitortámat felvágni;
• amikor megláttam a családi ismerősünket, akit kb. ovis korában láttam utoljára, most meg ötödikes, akkor éreztem meg, hogy mi az a 25 év;
• végre találkozhattam Dióval, akiről kiderült, hogy LÁNY;
• nagyon menő volt az ajándékba kapott viszkiről szóló infókat az ajándékba kapott viszkis könyvből kiolvasni;
• a Hold nagyon szépen ragyog, szerintem rám vigyorog.

Másrészt mindenkinek végtelen szeretet és hála jár a ma estéért, szüleim előtt pedig le a kalappal, már tudom, honnan örököltem a meglepetésbuli-szervezési készségeimet. 🙂