Megemlékezés

Ma esett sor, az iskolai megemlékezésre – amiről én nem tudtam, így kokárda nélkül, bőrcuccban feszítettem az ünnepélyen, még így is több tiszteletet adván, mint egyesek. Történt ugyanis, hogy néhány egyéniség olyat tett, amitől az én gyomrom felfordul. Ne értsen senki félre, nem vagy se rasszista, se hungarista, de ha valaki abban a pillanatban nem áll fel – pláne egy megemlékezésen – amint a Himnusz vagy a Szózat elkezdődik, azt tahó, paraszt, bunkó, primitív () egyénnek tartom. És a botrány, hogy nem csak a romák, hanem némelyik tanár is, a Szózat felénél emelte fel a nagy seggét. De azért engem jól leszóltak, hogy hogy mertem ilyen felszerelésben odaállítani, és én mennyire tiszteletlen vagyok…

A másik emberfajta, mely felidegesít (bár nem ennyire), amelyik március első két hetében, akkora kokárdát visel, mint egy görögdinnye. Eközben a jelentését, a mögötte lévő eseményeket nem ismeri. Szánalmas. A kokárdát Március 15-én kell viselni, nem előbb s nem utóbb.

Ettől függetlenül popsit csinálok a számból, és engedelmetekkel elhelyeztem egy kokárdát a sarokban, mert holnap nem biztos, hogy netközelben leszek. Egyébként ez ünnep, és nem a Valentin-nap.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.