Breaking Bad

Sosem voltam a kedvenc ember, túl sok mindennel foglalkozom, túl sok mindent nézek-hallgatok-olvasok ahhoz, hogy legyen kizárólagos kedvenc, sorozatoknál viszont mégis van egy hármas lista, »amit szoktam emlegetni«, és nem igazán gondoltam volna, hogy ezt a listát újra kell gondolnom. Pedig egyértelmű, jönnek-mennek a sorozatok, legalább néhányévente érkezik egy újabb hatalmas siker, de az utóbbi időben (persze lényegesen kevesebbet is nézek sorozatot), nem éreztem ezt annyira.

Aztán hosszú idő után előkaptam egy sorozatot a listáról, amin a régóta tervezett és sokak által ajánlott darabok voltak, és Tigivel elkezdtük nézni a Totál szívást.

Jelenleg három évadon vagyunk túl és a negyedik évad első részén. Röviden: ez a sorozat mag a függőséget okozó kék anyag.

Hogy miért?

Mert habár amerikai, mégsem azt mutatja, milyen jó hely az USA. Egy olyan helyen játszódik, ahol még csak rövid képkockákból, jelenetekből is érezni: nem a szokásos Amerikát látjuk. Nincsenek felhőkarcolók vagy csinos kertvárosi házikók: noha Albuquerque a Wikipédia szerint a hatodik leggyorsabban fejlődő város, mégis az jön át, hogy az egész környék sárga, poros és a velejétől romlott.

Mert hihetetlenül lassan épül fel. Sokaktól hallottam, hogy nem nézték tovább néhány résznél, mert unalmas, nekem viszont már az első résznél az jött le, hogy itt most egy nagyon igényesen, aprólékos munkával felépített történetet látok kibontakozni, aminél még csak fel sem merül a lefújás veszélye. Eleinte ezt éreztem a »The Walking Deaddel« is. (Aztán az évadok során ott ez teljesen elmúlt, és kétségbeesett kapálózásba ment át.)

Mert zseniális a jellemfejlődés. Szerintem nem láttam még sorozatot, vagy keveset, ami ennyire jól használja ki a műfaj előnyeit. Ez egy sorozat, ki tudnak alakítani érzelmeket, gondolatokat a karakterekről. Az első két évadban gyakorlatilag csak egy hidat építenek fel a néző és a szereplők között, majd a harmadik évadra kezd kibontakozni, hogy ki milyen irányba is tart. És ami nagyon fontos: itt nincsenek elvarratlan szálak, átgondolatlan cselekedetek. Minden okkal történik, és zseniálisan utalnak vissza, nincsen olyan szereplő, akinek ne lenne dolga vagy célja a nagy egészben.

Mert úgy állít tükröt, hogy közben szórakoztat. Minden másodpercben érzed, hogy felfordul a gyomrod. Embereket ölnek, kábítószer terjed, hazudnak, lopnak, csalnak. Mégis megérted, elfogadod, azonosulsz. Úgy, hogy eközben még a pici fordulatok, utalások is élesen és hirtelen szúrnak.

Mert nagyon jó az alaptörténet. Minden sorozatban van egy alaptörténet. Éjjel sorozatgyilkos, nappal rendőr. Antiszociális orvos, akit tizenötöt tippel, egyszercsak elbambul és tizenhatodszorra megoldja a beteg problémáját. Emberek lezuhannak repülővel és egy szigeten élnek túl. Ezek önmagukban nem tudnának öt-hat-hét évadon át kitartani, mindig kell egy fordulópont, amikor bonyolódnak az események, és ott hagyják az alaptörténetet. Itt ennek tankönyvi példáját láthatjuk.

Szóval van egy rettenetesen túlképzett középiskolai kémiatanár, aki amúgy talán az egyik legzseniálisabb vegyész a világon, de megtudja, hogy rákos. Persze mivel Amerikában vagyunk, a kezelést a biztosító nem fedi egészében, és szükség lenne egy tucatnyi pénzre. Mit lehet hát tenni? Társuljunk a környék legrosszabb tinijével, akivel kristályos metamfetamint kezdenek el gyártani és árulni.

Persze biztosan sok hiba mellett mentünk el amiatt, hogy folyamatosan nézzük a sorozatot, mégis hatalmas a rajongás. Eddig egyszer sem csalódtunk, nem volt fejünkre csapás, hogy most ez mi. A sorozat 3 évad és 1 rész után hozza a 100%-ot, ami nálam nagyon ritka, egyelőre nem is tudom még hová tenni, egy biztos: kár kihagyni!