Isten pénze

Két dolog: karácsonykor még sosem voltunk színházban, de kellemesen csalódtam. Sosem voltam még az Operettszínházban, de csalódtam: a ruhatár körül nagyon kicsi a hely, összezsúfolódnak az emberek és mindenki lökdösődik, a büfében pedig még kávét sem lehetett inni. (Nem, nem a kávé miatt járok színházba, és ezek tényleg egyáltalán nem befolyásolták a darab megítélését, ha ezt leírnád, ne is fáradj.)

Az Isten pénze Charles Dickens Karácsonyi ének című regénye nyomán készült, az egyik legnépszerűbb magyar musical. A történet főszereplője egy goromba, dúsgazdag angol úr, Ebeneezer Scrooge, aki uzsorásként dolgozik a saját vállalkozásában. Hatalmas vagyonát néhány éve elhunyt üzlettársától örökölte, életének legfontosabb szereplője pedig olyannyira csak a pénz, hogy még karácsony napján is csak a munkával foglalkozik, és nem is érti, az írnoka miért akar este olyan sietősen távozni. Ez a látszólag megfásult és kapzsi ember azonban kap egy esélyt a változtatásra, amikor volt üzlettársa afféle szellem formájában megjelenik a hálószobájában. A darab pedig innentől arról szól, hogyan tér Scrooge a helyes útra, hogyan kezd segíteni másoknak és ebből milyen tanulságokat lehet levonni.

A történetnek több fontos üzenete is van, a legfontosabb talán az, hogy nem mindenki születik gonoszként. Senki sem kapzsi gyerekkorában, mindenkivel történik valami, ami sok más rossz döntéssel együtt teszi azzá, aki éppen most. Aztán az sem elhanyagolható, hogy bárki megváltozhat, bárki gondolkodhat másként ugyanarról és akár egy gonosz emberből is lehet jó. És végül, de nem utolsósorban: az élők holtakkal való különös kapcsolata.

Egy helyenként elgondolkodtató, helyenként szomorkás, alapvetően azonban inkább mókás, teljesen klasszikus musicalt láttunk, két felvonásban, élő zenével, nagyon jó látványtechnikával és a minimalistánál csak picivel több díszlettel.